24.fejezet

Köszi a komikat, igyekszek rájuk válaszolni, örülök, hogy tetszett a koncertes rész :) Öt komi és holnap friss ;D

Is made to need this for me? -24.fejezet

( Carlisle szemszöge )

Siettem ahogy csak tudtam a kórházba.
Már a folyosón kapkodtam lábaimat.
- Dr. Cullen! – szólított meg az egyik nõvér - Menjen a mûtõbe a sérült már ott van!
- Köszönöm – mondtam és már futottam is a mûtõbe. Biztos nagy lehet a baj, hogyha már ott van a sérült.
Bementem a mûtõbe, felvettem a köpenyemet, meg a maszkot.

- Mi történt? – kérdeztem.
- Autóbaleset – mondta dr. Wilson – Nem tudom, hogy ivott – e… Vagy volt – e valami más – szívtam egy mély levegõt, hogy tudjam körülbelül mire számítsak a vér miatt. A lélegzetem viszont megakadt mivel ezt az illatot – nem a vér miatt – ismertem.
- Ki az illetõ, van valami személy igazoltatás? –kérdeztem, próbáltam nyugodt maradni.
- A lány tizenhét éves és a neve Isabella Hartford, most volt a koncertje ami eléggé félre sikerült… - mondta a nõvér.
Bólintottam.
- Akkor kezdjünk bele – mondtam és közelebb léptem az asztalhoz. Tényleg Bella volt, de… egyszerûen borzasztó állapotban volt. Barna hajára most rávolt száradva a vér és a fején is voltak kisebb nagyobb sebek, horzsolások és karcolások.

- A jobb karja eltört – mondtam. Megnéztem a pontos helyét a törött helynek, majd egy hirtelen, mégis óvatos mozdulattal, visszarántottam a helyére.
- Gipszet! – mondtam. A nõvér odahozta én meg gyorsan begipszeltem.

- Most pedig egy kisebb mûtétet kell elvégeznem – mondtam vettem egy mély levegõt mert még óvatosabban bántam Bella – val. Tudtam, hogy nagyon sokat jelent Edward – nak ezért is próbáltam minél többet megtenni érte.

***

- Azt hiszem kész vagyunk – mondtam majd levettem a gumi kesztyût a kezemrõl.
Bella arcát néztem, amit már igaz kitisztítottam, de mégis ott voltak azok a ronda sebek. De szépségét ezt sem tudta, elcsúfítani.
- Vigyük a 103 – as szobába – mondtam. Bólintottak és így is tettek.

Kint a folyosón ott volt fiam, Edward. Amint meglátott rögtön felállt.
- Hogy van? – kérdezte rögtön.
- A körülményekhez képest elég jól… - mondtam – De… súlyosan megsérült, pár perccel késõbb érünk oda… Akkor vége – nem akartam más szót használni. Azt hiszem Edward is tudta, mit lett volna ennek a szónak a másik fele.

( Edward szemszöge )

Nem hiszem el! Túl reagáltam ezt az egészet, komolyan mondom, hogy ha valami komolyabb baja lett… Azt soha nem bocsátom meg magamnak.
A gondolatok tulajdonosa felé fordultam. Josh volt ott.
- Elnézést… - kezdte – Nem tudják, hogy Isabella Hartford hol vagy? – kérdezte.
- Most jött ki a mûtõbõl és most a 103 – as szobában van – mondta apám.
- Az állapota…
- Stabil, de súlyosan sérült. Azt hiszem a paparazzik miatt és ideges is lehetett, nem tudom pontosan ezen majd még nyomozni fognak.
-Köszönöm – hálálkodott.

- Belehetne majd menni hozzá…?
- Most sajnálom, de nem. Az állapota igaz stabil, de egy kisebb fertõzés és árthat az állapotának – magyarázta. Akkor inkább, kint várok, de nem akarom, hogy ennél is nagyobb baja legyen.
- Rendben – bólintott.
Leültem az egyik várakozó székre, mivel nem tudtam most mit csinálni. Igaz elõbb láthattam pár másodpercre de… Soha sem tudnám megunni gyönyörû arca nézését…

- Mi a neved? – kérdezte. Ránéztem majd válaszoltam:
- Edward Cullen… - kitágultak a szemei.
- Bella sokat mesélt rólad… - mosolygott – Több dalt írt rólad… Sõt a könyvét is… - mondta majd elnézett valamerre – Meg találkoztunk is… amikor az a szerencsétlen John Straker lebuktatta õt az iskola parkolójában.
- Az felejthetetlen volt… - suttogtam.
- Ne haragudj rá…
- Nem haragszok – vágtam rá.
- Akkor jó… Nem bírta a sztár életet… túl sok mindenen ment keresztül. Azért vonult vissza…

- Összevesztem vele ez miatt… Mert ugye eléggé ideges voltam amiért úgymond kirúgott engem… Nem tudom miért veszekedtem vele pedig nem akartam… De valami vezényelt… Aztán elment… Hívtam, hogy sajnálom nem úgy gondoltam, de aztán kikapcsolta a mobilját, aztán ülhetett a kocsiba… Akkor nem tudott bevenni egy kanyart és neki csapódott a fának… Most meg itt vagyunk.
- Nem te vagy a hibás… Részben én is…
- Miért? – kérdezte.
- Azért lennél te a hibás, mert beleszerettél? – kérdezte felhúzott szemöldökkel – Õ csak megakart valamitõl óvni téged, amirõl még soha sem beszélt. Ezt csak te tudhatod.
- Igen ezt csak… én tudom…
- Az a lényeg, hogy szeret téged… És nem akart téged elhagyni… Nekem azt mondta, megakart védeni a hírnévtõl, de azt hiszem ott volt még más is… - a titkunk… - folytattam magamban.

- Nem akarom többet elhagyni Õt… - mondtam – Abban teljesen biztos vagyok, hogy ha még tényleg szeret engem akkor velem marad… és én akkor nem engedem el õt.
- Biztos vagyok abban, hogy szeret téged – bólintottam és a gondolataimba merültem.

Szeret… Ez annyira felfoghatatlanul felmelegíti a szívemet. Én is szeretem Õt… És tényleg nem akarom Õt soha sem elhagyni, maximum ha már Õ nem fog engem szeretni. Akkor nem fogom magamhoz láncolni, hiszen nem lehet örökre velem… Nem várhatom el tõle.

A gondolkozásomat Josh telefonja zavarta meg.
- Halló? – vette fel.
- Josh McCharty? – tudom nem szép dolog, de kihallgattam a beszélgetést.
- Igen… - mondta bizonytalanul.
- Az ABC Family – tõl vagyunk, most élõ adásban van, adna nekünk néhány információt Isabella Hartford – ról? – itt elgondolkozott.
- Bella állapota most stabil… Itt vagyok a szobája elõtt, de nem lehet bemenni hozzá. A mûtõbõl is pár perce hozták ki, az orvos nagyszerû, remélem Isabella felépül – mondott ki néhány információt. Nem szívesen tette, de azért elmondta.
- És megosztaná velünk azt is, hogy miért lett félbeszakítva a koncert? – Josh itt is elgondolkozott.
- Isabella – nak… van magánélete… - rám nézett – Azt hiszem az Õ engedélye nélkül nem fogok kiadni személyes információkat…
- Nem tenne kivételt? – mindig is utáltam az ilyen nyomulós interjúkat.
- Sajnálom de nem! Azt hiszem Ön sem adja ki a magánéletét, és azt hiszem Isbaella sem tenné ezt. Most viszont viszlát! – azzal letette.

- Azt hiszi, hogy egy nagy tévé mûsorban van… és akkor minden információt kifogok adni nekik, de nem, nem fogok kiadni semmilyen bizalmas információt!
- ABC Family? – kérdeztem mintha nem tudnám.
- Pontosan… - morogta – Nem szeretem megjátszani magam… Legszívesebben beszóltam volna neki, de nem tehetem meg….
- Abból lenne egy címlap, igaz?
- Részben… Másszor pedig jó kis… pénzt kéne fizetni… - nevetett.
- Miért? – kérdeztem.
- Azért, mert nem megengedett egy mûsorban ha tiszteletlenek… vagy esetleg káromkodnak…
- Nagyok az elvárások… - motyogtam.
- De még mennyire – mondta és hátra dõltötte a fejét.

Érezni kezdtem Carlisle illatát, nem tudom miért jött vissza, lehet azért, hogy adjon neki gyógyszert… vagy még rengeteg dolog van amiért visszajöhetne.
- Mi az? – kérdeztem.
- Be kell neki adnom egy kis fájdalom csillapítót… és még más gyógyszert… - bólintottam õ meg ment a dolgára.

- Edward… - kezdte Josh – Nem mintha zavarna… De te tegezed az orvost? – ráncolta össze a homlokát.
- Õ az apám – mosolyogtam – Örökbe fogadtak engem… - mondtam a betanult szöveget.
- Oh… értem…, rajtad kívül hány testvéred van?
- Négy…. Két fiú és két lány, nagyon jó velük a kapcsolatom, de nem vagyunk vérszerinti testvérek, kivéve Rosalie és Jasper, õk ikrek – az a jó a vámpírlétben… hogy nagyon jól tudunk hazudni, szemrebbenés nélkül.
- Nem semmi nevelõ szüleid vannak, hogy ennyi gyereket örökbe fogadtak – mosolygott rám.
- Nagy szerencsém van… az biztos… - mondtam.

Carlisle kijött Bella szobájából és bátorítóan rám mosolygott.
Sajnálom Edward… Maximum holnap mehetsz be Bella – hoz – bólintottam, de csak úgy, hogy apám lássa. Az kéne, hogy Josh is lássa akkor biztos, hogy teljesen idiótának nézne. Meg kérdezõsködjön, mert azt nem igazán tudnám kimagyarázni.

Most már kezdtem ideges lenni… Hiszen nem tudtam semmit sem tenni… Itt voltam, de mégis olyan volt, mintha itt sem lennék, mert nem tudtam csinálni semmit. Csak ültem és néztem ki a fejembõl… Szánalmas vagyok…

- Edward! – hallottam meg Alice csilingelõ hangját, felnéztem.
- Õk a testvéreim – magyaráztam Josh – nak mert értetlenül nézett rám.
- Az más… - vigyorgott.
- Bella? – kérdezte húgom majd leült mellém.
Az ajtó felé böktem.
- Nem lehet bemenni, igaz? – már majdnem mondtam, mintha nem tudnád, de hisz õ nem látja Bella gondolatait.
- De állítólag fel fog épülni… - mondtam.

- Igen… - szólalt meg Josh – Csak nem mindegy, hogyan… Örökre megfog benne ez maradni – mondta én erre összeráncoltam a szemöldökömet.
- Miért? – kérdezte Jasper.
- Nem ez az elsõ balesetje… - magyarázta – Alig volt tizennégy mikor volt egy másik balesete a… szüleivel… Csoda, hogy életben maradt… Félévig komában volt, az orvosok nem sok jót jósoltak neki, de félév után egyszer csak javulni kezdett az állapota, majd egyszer felébredt - nehezen tudta ezt az egészet elmesélni – Szülei már a helyszínen meghaltak… Nehezen tudta feldolgozni… Sõt.. azt hiszem a mai napig tizenhét éves, majdnem tizennyolc éves fejjel nem volt képes feldolgozni, és azt hiszem soha sem fogja… Soha nem is beszélt róla senkinek, mert nem tudom miért magát okolja…
Rákérdezni meg nem szoktam, mert elkapja a sírógörcs és napokig megint rosszul érzi magát… Tévé show – kban is mindig külön elõre szólok, hogy ne hozzák fel neki… mert kiakadna…
- Én… mikor egyszer kérdeztem… nem akadt ki.. de valami tényleg volt benne – mondtam.
- Azt hiszi jól álcázza magát – mosolygott – De elõjönnek belõle a fájdalmak… - magyarázta.

- A sztár életet se szereti már annyira, mint az elején… Nincs magán élete… nem azt csinálja amit akar… A kiadó mindent meg mond neki és ezt nem bírta a koncert végén… Valamin kiakadt aztán pedig ugye lejött a színpadról a kiadó ordítozott meg minden és elküldte õket szépen…
Ezért akart benneteket is megvédeni… a sztár élettõl, mert nem akarta nektek ezt a sorsot… Az exei, mind címlapon vannak… botrány… hány nõvel vannak egy éjszaka… Persze ezt belõletek nem nézi ki… De magánéletetek meg nem lenne… Nekem sincs, akkor mi van Isabella – val? Nem mindig jó ám a celeb élet… - mondta inkább magának – De a szülei szerették ahogy énekel… Aztán tehetség kutatók… Felkérések… Tévé mûsorok… Hírnév… és most itt kötött ki, hogy világhírû – rázta a fejét.

- Akkor… Nem volt olyan fényes élete… ahogy az látszik rajta? – kérdezte Rosalie most teljes komolysággal.
- Egy maszk mögé bújt… - mondta - Félt… hogy ha látják, milyen állapotban van… tele lesznek az újságok vele… és nem akart botrányt menekült saját maga elõl. Azt hiszem ezért választotta ,, Bella Swan ’’ – t… a barnaságot… Forks – ot… és benneteket.

Pár percig a csöndességbe burkolózott, nem szólaltunk meg.
Soha nem gondoltam volna… hogy Bella ilyen dolgokon ment keresztül. Hiszen azt hinné mindenki aki egy sztárról beszél, hogy milyen csodálatos… fényûzõ élete van… De nem… Amíg meg nem ismerjük azt a személyt, addig rá se tudunk jönni, milyen lehet a magánélete…

Lépteket hallottam, felnéztem és Carlisle jött felénk.
- Tudjuk mit történt – ilyen gyorsan kinyomozták volna?
- Paparazzik… - jelentette be – Üldözõbe vehették, a koncert miatt, Õ biztosan nagyon beletaposhatott a gázba… Nem tudott bevenni egy kanyart… este is volt ezért történhetett a baleset… Az autó totálkáros… azt már el is vitték a roncstelepre – mondta el a lényget.
- Utálja a paparazzikat… - mondta Josh – Többször csinált olyat, hogy felidegesítették a fotósok és elkezdett nagy gázzal hajtani… Eddig még nem volt balesete, mert mondtam neki, hogy fogja vissza magát… Mert nem lesz jobb… lerázni meg nem tudja õket….
- Szerintem stressz alatt lehetett a koncerten történtek miatt is… Nem hinném, hogy ekkor a testi épségével volt elfoglalva… - mondta Jasper.
- Önfejû… makacs… és nem mindig azt csinálja amit kéne – nevetett fel Josh.
Elmosolyodtam, mert tényleg így lehetne jellemezni Bella – t. Josh mennyi mindent tud róla...

Megcsörrent Josh telefonja elvonult mutatta, hogy mindjárt jön.
- Szia – vette fel. Aztán meg már nem hallgatóztam. Persze máskor megettem volna, de most ez nem a legmegfelelõbb pillanat volt a hallgatózáshoz… Most már lehet érettebben látom a dolgokat.
Mikor valamelyik ismerõsöd… szeretted a halál közeli állapotba kerül teljesen megváltozik mindenben a véleményed és mindent komolyabban veszel, hisz egy embernek egy szempillantás alatt leperegnek az utolsó homok szemek.
Egy vámpírnak itt az öröklét míg van a világ.
Most jöttem rá, igaz eddig is tisztában voltam vele, hogy egy ember egy kisseb esésben is meghalhat és most én is így állok. Hiszen Bella egy koncertre jött… Mégis itt fekszik a kórházban, reménykedve, hogy felépül… És nem lesz baja…
De mit tud az élet garantálni? Semmit…