14.fejezet

Itt a következő fejezet : D Először is nagyon köszönöm a tizenöt kommentet, tőlem ráállhatunk a napi frissre is, de cserébe 15 kommentet kérek :) Ha nektek ez megfelel én szívesen felrakom nektek xD
Tudom elég sokat lépek elõre a fejlikkel.. Napokat meg minden, de azokat a részeket amik ott történnének azokat nem igazán tartom fontosnak. Így meg jobban hozzájutunk a lényeghez és Edward meg Bella is hamarabb együtt lesz :)

Is made to need this for me? - 14.fejezet

( Bella szemszöge)

Napszemüveg... Táska... Telefon...
- Azt hiszem minden megvan... - motyogtam magamnak. Elég lazán öltözem egy csõ nadrág, hozzá egy póló meg egy kockás converse - t.
- Jó leszek így... - felkaptam a táskámat - ami megy a cipõmhöz. Huh... megilyedek magamtól, nem vagyok én pláza cica! De én vissza nem megyek ezért.

A garázshoz mentem, az én drága kocsimhoz. Amióta újra itthon vagyok alig ültem bele, mert inkább gyalogoltam. Végig simítottam a csillogó kárpiton majd beültem. Még csodáltam autómat, de aztán felpörgettem a motort és kihajtottam.
Végülis nem kellet messzire mennem, mert a studio nem volt messze... De már használni akartam rendesen az autómat.

Most nem kedvezett nekem a szerencse mivel minden piros lámpát kifogtam, de... nem tudtam beperelni, amúgy meg még idõben voltam szóval mindegy.
Elmentem a könyves bolt mellet ahol ma aláírásokat fogok osztogatni, már most rengetegen voltak. Akkor mennyien lesznek majd még késõbb? Remélem nem csalódnak majd a könyvemben...

Már látni lehetett azt az óriási nagy épületet, ahol általában a leghíresebb világhírû mûsorokat veszik fel. Hát... itt még csak egyszer jártam, ez a második esett.
Leálltam egy szabad parkolóba kiszálltam - és nagy meglepetésemre egy fotos - t se láttam, senki se követett vagy valami. Betiltották vagy mi?
Becsaptam a kocsi ajtót és elindultam a megadott helyre.
- B3... 21 -es... - ajj ne igaz! Annyi rohadt terem, szoba vagy mit tudom én mi itt.
- Kiasszony jöjjön még megkell beszélnünk a dolgokat - jött oda hozzám egy középkorú hölgy.
- Rendben, sajnálom, csak nem találtam, hogy hova kéne mennem.
- Semmi baj - mosolygott.

Végülis már majdnem megtaláltam... csak párat tévedtem. De most legalább megvan.
- Isabella, pár perc és kezdünk - jött ode Josh.
- Oké... - Õ már elõbb idejött elrendezni mindent.
- Elõször majd bemutatja a két mûsorvezetõ, Alex és Marie, hogy Ön lesz itt majd intek, hogy mikor kell mennie - bólintottam.
- Én a háttérben leszek - suttogta Josh.
- Okés - mondtam.

A két mûsorvezetõ leült elkezdték mondani a szokásos dumát amit általában szoktak...
- Isabella Hartford! - mondták a nevemet én meg elindultam és leültem a megbeszélt helyre.
- Sziasztok - mosolyogtam.
- Örülök, hogy végül elfogadtad a meghívásunkat - elmosolyodtam.
- Hova lett a szőke cica? - kérdezte Alex - Bár bekell vallani a barna nagyone lőnyös neked.
- Most viszont beszéljünk, hogy mi történt veed az elmúlt napokban. Arról hallottam, hogy rengetegen voltak a premieren és a film is szuper - mondta Marie.
- Igen nekem is tetszik... Hallottam néhány megjegyzést ismerõsöktõl, hogy nekik is nagyon tetszett a film - mondtam.

- Most viszont beszéljünk a könyvedrõl - kezdett bele a lényegbe Alex.
- Rendben.
- Kezdjük a borítóval - azzal elõvette a könyvet - Egy oroszlán és egy bárány... Általában ha valaki egy életrajzot ír az a saját képét teszi ki - mondta Alex.
- A cím A bátorság egy ponton túl már örültség. Örült a bárány mivel együtt van az oroszlánnal, bármelyik pillanatban elveszítheti az önuralmát és megölheti a bárányt. De a bárány bízik benne és együtt maradnak - magyaráztam.
- Oh értem - nevetett. Belelapozott a könyvembe - Hm... ezen megakadt a szemem. Felolvashatom?
- Persze.
- És akkor az oroszlán beleszerett a bárányba...
Micsoda buta bárány...
Micsoda beteg mazoista oroszlán...

- Igen... Körübelül innen alkotta a borító az ihletemet - mosolyogtam.
- Ezt te találtad ki....
- Nem.. Ezt mondta nekem egy személy...
- Az a személy csak nem az akirõl, adtál egy két infót egy interjúban a premieren? - kérdezte vigyorogva Marie.
- De... Õ az - mosolyogtam. Nem fogom elbõgni magam... nem... nem... - ismételgettem magamban.s
- Ez aranyos! Nekem egy pasi se mondott ilyet! - mérgelõdött.

- Mesélnél nekünk a könyvrõl?
- Hát... Végülis ezt... azért írtam meg... mert... nem igazán szeretek róla nyíltan beszélni... Szóval ha csa nem akarjátok, hogy elbõgjem magam ezért sajnálom... Nem sok minden tudnék mondani róla - nevettem fel keserûen.
- De a bárány azt hiszem te vagy... akit meg szeretsz az az oroszlán. Nem értem, miért veszélyes rád? - ebbe beletrafált.
- A könyv utolsó három mondata - kezeltem higgattan a helyzetet.
- Volt már olyan titkod amit nem mondhattál el senkinek? Mert lehet, hogy azt a személyt ezután veszély fenyegetné? Egy titok amit csak tetutsz és senki más... - idézte az utolsó mondatot.
- Hát így már érthetõ - mosolygott Marie - Nekem is van ilyen titkom...
- Akkor talán átéled az én helyzetemet - mondtam.
- Igen.

- Azt hiszem elfogom olvasni a könyvet, mert tetszik már ez a pár mondat is, szóval tegyél el nekem egy könyvet kérlek és írd alá - nevetett.
- Hát elõbb elmentem egy könvyes bolt mellet ahol majd osztogatni fogok aláírásokat. Már akkore rengetegen voltak szóval... De majd azért elteszek neked - kacsintottam.
- Köszönöm - nevetett - Hallottuk, hogy van egy saját szerezeményed... Megosztanád velünk, mint valami kis ízelítõ? - kérdezte. Josh - ra néztem aki bolintott.
- Ha van egy gitár - vigyorogtam.
- Van - mondta és a kezembe nyomták - Amúgy körübelül tíz millióan néznek, csak mondtam - Alex.
- Huha... ez most megnyugtatott - mondtam.

- Ahol depütálsz oda is szereltek egy tévét - sóhajtottam egyet. Tíz millió ember... úristen... Rengeteg!
- Ennyire nem kell izgulni - nevetett.
-Áh... nyugodt vagyok... - legyintettem.
( zene )

Felvezettek egy mini szimpadra, leültem a gitárommal.
- Még jó, hogy tudom kivülről a szöveget - vigyorogtam.
- Hallotta már valaki a dalt?
- Csak Josh - mondtam.
- És neki tetszett.
- Egyszerűen imádta - vigyorogtam.
- Na akkor hallgatjuk - mondták és leültek velem szembe.

- Akkor kezdjünk bele... - suttogtam magamnak és elkezdtem játszani a dalt először a gitáron majd kapcsolodott hozzá a hang is.
Végig előttem volt, Edward arca és... így jobban bele is tudtam élni a dalba. Ez a dal a teljes igasság volt.

Utolsó hangok... akordok... szótagok... és vége.
Marie és Alex ujjongtak és tapsoltak, mint valami tinik.
- Igaza volt, Josh - nak - vigyorgott Marie - Ez a legjobb számod.
- És akkor még nem hallottuk egészben és feltúrbozva - szólalt meg Alex is.
- Köszönöm.
- Mi, közsönjünk, hogy itt voltál - mosolygott.
- Sziasztok! - azzal leléceltem.
Tetszett ez az egész azt hiszem a könyvet is jól debütáltam, több mint tíz millió ember előtt... úristen... durva...

***

- Úristen hányan vannak - ámultam ki az ablakból.
- Rengetegen, remélem van tollad - vigyorgott Josh.
- Toll az van... - mondtam.
- Szálljunk ki mert... huh... soha se fogunk végezni... - ámult Ő is. Kiszálltam a kocsiból már jöttek a biztonsági őrök. A rajongók sikítozni kezdtek mikor megláttak engem. Küldtem feléjük egy mosolyt amitől még jobban sikítozni kezdtek.
Ez volt állítólag Amerika legnagyobb könyves boltja, látszik... körübelül három sorban csak az én könyveim voltak.
- Huha... - motyogtam.
- Isabella! - hányszor hallottam már a nevemet ma. Megfordultam és ott állt velem szembe egy... elég fura kinézetű pasas... Igen... Azt hiszem pasas volt.
- Ő Micheal Joises, meleg nem bámuld - suttogta a fülembe. Úristen... - Ő rendezte az aláírásokat.
- Szuper... - motyogtam.

- Kezdhetjük az aláírást? - ebben tényleg van valami...
- Persze - mosolyogtam.
- De először nekem - azzal elém rakta a könyvét. Aláírtam neki és...
- Tessék - mondtam és visszaadtam neki - Szerintem menni kéne mivel... Foggalmam sincs hányan vannak - vigyorogtam.
- Oh hát persze - mosolygott - Isabella kérlek oda ülj le - így tettem.

- Fiúk! Nyissátok az ajtót! - mindenki bevágodott az ajtón. Hányan lehettek. Valaki csak levette a polcról és futottak oda hozzám. Örült rajongók... - ez járt az eszemben.
Számolni kezdtem a könyveket... 1... 2... 3.. 4...289... 300.
- Hanyadik könyv? - kérdezte Josh.
- 301.. - mondtam.
- Nem zsibbad a kezed? - vigyorgott.
- Ha költői kérdésnek szántad, akkor meg se hallottam!
- Jaj nyugi már! - vigyorgott, ne legyél már nyügös.
- Nem vagyok nyügös...

- Szia, milyen névre írjam? - nem néztem fel csak vártam, hogy mondjon már egy nevet. Közben ittam egy kortyot.
- Emmet Cullen - köhögtem, félrenyeltem.
- Hát Bella... - felnéztem Emmet - re - azt hittem már inni azt tutsz - vigyorgott.
- Mit keresel itt? - aláírtam neki és odaállítottam mellém.
- Hát tudod... Véletlenül itt jártam New York - ban..
- Ahha hát persze... - mondtam és rá néztem.

- Isabella, ki ez a srác melletted? - kérdezte Josh.
- Emmet Cullen, Ő haver maradhat - mondtam.
- Téged már láttalak - vigyorgott Josh.
- Címlapon? Ott is rajta voltam! - vigyorgott.
- Melyiken?
- Az Elle magazinon - elnevettem magam, de azért írtam tovább.
- Az egy női magazin - vigyorogtam.
- De címlapon voltam! - jól van hadd örüljön, nem fogom elrontani a kedvét. Majd egyszer leesik, hogy csupa csajos magazin főlapjára került fel.

- Hanyadiknál jársz? - kérdezte Emmet.
- 521... - mondtam.
- Tudják a többiek, hogy itt vagy? - kérdeztem.s
- Nem kell nekik mindenről tudniuk... - mondta és rám nézett.
Ennyit soha nem írtam egész életemben sem... Már legalább nincsenek olyan sokan. Képet meg nem válalok! Már megvakultam volna a fényképezőktől.
- Hányan vannak még? - kérdeztem.
- Nyolcan... - válaszolt Emmet.
- Ez az! - vigyorogtam.
Már csak néhányat kell kibirnom. Pár másodperc... és...

- Kész! - vigyorogtam.
- Nekem csak azt írtad, hogy Emmet - nek! - mondta.
- Jó - morogtam és kivettem a kezéből átírtam: Bella - tól Emmet - nek.
- Megfelel? - kérdeztem.
- Tökéletesen - vigyorogtam.
- Edward... hogy van? - kérdeztem akadozva. Nem fogom elbőgni magam... Levegő ki be... ki be...

- Teljes zombi... Olyan hangulat változásai vannak... Egyszer szobájában tör zúz... egyszer csak ott van... másszor meg téged néz a tévében, teljesen össze van zavarodva - mondta.
- Sajnálom... - mondtam.
- Isabella menned kéne, mert a papparazzik nem sokára utat törnek ide... - szólt Josh.
- Oké... - mondtam - Emmet, gyere elviszlek hozzám - mondtam és mentem kifele.
- A házadba? - vigyorgott.
- Aha.
- Csak ésszel Isabella - vigyorgott Josh.
- Van barátnője - mondtam neki.
- Felesége... - suttogta a fülembe Emmet.
- Azt nem mondhatom neki mert nem nézel ki többnek, mint húsz - mondtam.
- Tizenkilenc vagyok - vigyorgott.
- Teljesen mindegy - mondtam és kinyitottam az ajtót a kocsimnak.

- Ez a te autód? - ámuldozott.
- Igen - mondtam - Nem ülsz be? - kérdeztem.
- Bekéne.. - vigyorgott - Hallod... Hol hagytad a Chevy - t?
- Forks - ban... - suttogtam.
- Bocs... - kezdte.
-Semmi - mondtam. Felpörgettem a motort a papparazzik szerencsére most nem követtek. De nem biztam a véletlendre ezért hátulról mentem ahol régebben még kitudtam szökni.
Gyorsan megálltam, kiszálltam a kocsiból, húztam magammal Emmet - et is és bevezettem a házba.
Leült a kanapéra és tanulmányozta a házat belülről, mivel ezt kivülről nem tehette meg amiért bevonszoltam ide.