13.fejezet

Következő fejezet :)
Mivel előre meg van írva néhány fejezet ezért alkut ajánlok ;) Ti dolgotok döntsétek el, hogy akartok - e frisst vagy nem. Ha igen, akkor 15 a komihatár és ha ez meg van kaptok frisst :) Gondoljátok át, addig jó olvasást ehhez a részhez :D
Pussz, Netty

( Bella szemszöge)

- Egy óra múlva ott van érted a limuzin, én sajnos nem tudok részt venni rajta, de nyugodtan beszélhetsz a könyvedről meg ahogy te jónak látod. Sajnálom most mennem kell, szia! - azzal Josh letette a telefont.
Izgatott voltam több okból is, először is ma lesz a premier ami flancos meg minden... De leginkább a könyv miatt amit három nap múlva jelenik meg és egy műsorban fogok először debütálni.

A hajammal babráltam most szedtem ki belőle a csavarókat ezért most szép göndör lesz... A ruha már rajtam volt.
Kivettem a csavarókat befújtam hajlakkal mert még az kéne, hogy szétálljon vagy bármilyen cikis dolog legyen.
- Na azt hiszem ezzel készen vagyok... - motyogtam. Lementem a földszintre a táskámba beletettem egy kis pénzt, telefont. Hátha majd kellene... Bár hinném, de ha nem viszem biztos kell.

Felvettem a körülbelül tizenöt centis magassarkúmat és vártam a limuzinom. Egyszer csak csöngettek az ajtón kinyitottam és ott állt egy flancosan kinyalt ember.
- Készen áll, Ms Hartfrod? - kérdezte udvariasan.
- Csak Bella és igen - mosolyogtam.
- Rendben - egyezett bele.
Kattogtak a gépek. Komolyan camping - et nyithatnék - morogtam magamban.

A sofőr kinyitotta nekem az ajtót.
- Köszönöm - mondtam és beültem. Bólintott és elõre ment, egyedül leszek, mert Mr. Tapló külön limuzinnal hajlandó menni - aminek én végülis örülök.
Kinéztem az ablakon, már nem voltunk messze a pontos helyig. Házamtól is maximum tíz mérföld szóval...

***

- Megérkeztünk - nyitotta ki az ajtót a sofőr.
- Köszönöm - és kiszálltam ahogy mindig mosolyognom kellet, ahogy biírta a szám. De nem szívből jövő mosoly volt, inkább nevezném ezt kötelességnek.
De ha itt lenne Edward... Az Ő arcát képzelem magam elé és könnyebben megy a mosolygás, ez bejött!

Rengetegen voltak, rajongók ezrei sikítoztak és törtek egyre előbben előrébb jöttek autogramokért és képekért. Én odamentem és teljesítettem vágyukat.
Több tévés is ott volt, de először az a tévés jött oda aki élőbe vesz mindent.

- Isabella! - milyen nyálas, de megfordultam, naná, hogy ez a nyálas tévések. Ennek a csatorna műsorjába fogok szerepelni szóval, csak legyünk normálisak - Most állsz visszatérésed után először közönség előtt, milyen érzés ez? És, hogy áll a könyved? - tette fel a kérdéseket.
- Igen most állok - mosolyogtam, mindjárt felpofozom... - A könyvem pedig három nap múlva jelenik meg azt hiszem minden amerikai könyves boltban. Az egyikben aláírásokat fogok osztani - és elmondtam a nevét
- Ez remek! Azt hiszem, sokan lesznek ott - mondta - És miről fog szólni, persze gondolom az életedről, de mégis - faggatott.
- Egy részről ha elmondom akkor nem lesz érdekes olvasni. Másrészről pedig, azért írtam meg a könyvet mert ami velem történt két hete, arról nem igazán szeretek beszélni. Jó dolgok történtek velem, ami annyit hoz, nekem, hogy legszívesebben visszamennék, de ezt nem tehetem meg, mivel azzal ott rosszat tennék néhány emberrel...

- Ezt hogy érted?
- Felkavarnám az életüket. Minden címlap tele lenne velük, nem lenne többé magán életük. Vegyük figyelembe azt, hogy mi történt az eddigi barátaimmal? Mindegyik címlapon volt amíg együtt voltunk és most is címlapon vannak, hogy milyen botrányos dolgokat művelnek. Persze Ő ezt nem tenné - több szempontból se - de így a legjobb számára.
- Ez nagyon hősies tett - mosolygott, letörlöm onnan mindjárt. Nyugi Bella... Nyugalom.

- Szóval van egy személy az életedbe akit szeretsz - mondta sejtelmesen.
- Igen, de éppen ezért kellet óriási áldozatot hoznom. Nehogy azt higgyétek, hogy azért tettem ezt, hogy nekem jobb legyen, hanem, hogy neki. Azt hiszem ez volt életem legostobább műve. Remélem elfelejt és talál magának egy lányt - mosolyogtam.
- Nagy áldozat - mondta a riporter. Nekem mondja?

- Akkor szóba se jöhet az, hogy Jonh Straker és te összejöjjetek.
- Egyáltalán nem! Ha Ő nem tudta volna meg, hogy hol vagyok azt hiszem még mindig ott lennék, szóval most nagyon.. " hálás " vagyok neki.
- És hol van a mi kis sztárunk?
- Külön volt hajlandó jönni - mondtam gúnyosan, de ott volt az a vigyor is az arcomon.
- Akkor viszont folytatom a faggatózást - nevetett, ja ez nagyon vicces volt... - Lehet ilyet nem illik kérdezni, de mi lesz a bevétellel ami a könyvből származik majd?
- Nem saját zsebbe fogom tenni - mosolyogtam - Felajánlom jótékonysági célra azt hiszem lesz helye.
- Igen ebben biztosak vagyunk És van más valami új hír?
- Igen, lesz egy új CD - m. Amiben szerepelnek majd saját számok is, amit én írtam.

- Ez teljesen jól hangzik - mosolygott - Akkor készüljünk új túrnéra is?
- Mondjuk - mondtam.
- Oh úgy látom John is csatlakozik hozzánk - mondta. Na már csak az kellet nekem.

- Sziasztok! - jött oda hozzánk.
- Örülök, hogy megérkeztél John, Isabella új könyvet add ki, mit szólsz ehhez?
- Remélem én is szerepelek benne - és ezt nem viccből mondta, hanem teljesen komolyan.
- Oh hát neked is adtam benne helyet - erőltettem meg egy mosolyt.

- Köszönöm az interjút ma még találkozunk - azzal elmentünk. John átölelte a derekamat én megfogtam és leszedtem onnan.
- Mássz le rólam - mondtam és végig mentem a szőnyegen béke jelet mutatva.

***

Vége... Huh... Ezen is túl estem egy kikipálva marad még kettő. A könyv meg a CD debütálás.
Kiléptem a nagy épületből a rajongók megint sikítottak, mint ha valami sikolyt látnának. Szerettem ezt a hangot, mosolyogtam, integettem nekik és autogrammot osztogattam nekik.

Egyszer befutott a szőnyegre egy kislány, nem lehetett több öt évesnél, szép hosszú gesztenye barna haja volt.
Az őrök már jöttek, de megálljt parancsoltam nekik.
- Szia - mosolyogtam és leguggoltam, hogy egy szinttel legyek vele.
- Szia - mondta szégyenlősen - Kérhetek autogrammot? - kérdezte sejpítbe, aranyos volt. Láttam az anyukáját aki aggódva nézett engem, én csak elmosolyodtam, erre Ő megnyugodott. Szerettem a gyerekeket.
- Persze - mondtam, nem csak a kamerák miatt csináltam, mert most ez is élő adásba ment, hanem szívből, John már csak a kamerák miatt csinálná.
A tévés csaj - akinek előbb adtam interjút - odajött és vette az egészet.

Elvettem a kezéből a tollat, lapot és gyorsan aláírtam.
- Mi a neved? - kérdeztem.
- Alice - összerezzentem a névre, de aztán elmosolyodtam, nem kell látnia, azt, hogy milyen az én életem.
- Nagyon szép neved van - amúgy tényleg az.
- Köszönöm - motyogta.
- Tessék - nyújtottam vissza neki a lapot és a tollat.
- Köszönöm - vigyorgott, visszafutott az anyukájához. Integetett nekem, én meg vissza.

- Ez aranyos volt tőled Isabella, sok sztár nem engedte volna ezt meg magának - mondta, mondom, hogy ezt a csaj ma még felpofozom.
- Szeretem a gyerekeket - mosolyogtam.
- Ez egy jó tulajdonság - bólintottam.
Megérkezett a limuzinum.
- Köszönöm, hogy itt lehettem, a film csodálatos nézzétek meg - vigyorogtam.
- Köszönjünk.

Én azzal elmentem és beültem a limóba. Vége ennek a napnak is... Azért nem volt olyan rossz, John - nal alig váltottam pár mondatot. Elégedett vagyok magammal.
Megcsörrent a telefonom, elővettem és felvettem.
- Szia Isabella! Csodálatos voltál. Láttam már ideges voltál arra az inetrjús csajra.
- Jaj ne mond... - mondtam - De amúgy jó volt. Láttad azt a kislányt? Aranyos volt.
- Igen az volt - nevetett.

- Elkaptam néhány részt a tévéből, de látom most távozol.
- Aha, már úton vagyok haza felé - mondtam.
- Teljesen jó élőadásba ment, az egész kontinensen.
- Huh... kemény... - mondtam. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd ennyien néznek engem. Legrémisztőbb álmaimban se. Ez egy részben maga az álom...

( Edward szemszöge )

- Ma van Bella új filmjének a premierje... - mondta Alice - És közvetítik a tévében...
- Kapcsold be... - mondtam és hátra dőltöttem a fejemet. Hiányzott Bella... fájt a hiánya.
- Annyira szép az a ruha! - ámuldozott Alice. Felnéztem és tényleg gyönyörű volt. Integetett, autogrammokat osztogatott a rajongóinak.

- Isabella! - kezdte az inetrjút.
- Én vettem észre, vagy az csaj tényleg ilyen...
- Szerintem is! - mondta Jazz - Ha ránézel Bella - ra már látod, hogy mindjárt felpofozza.
- Most állsz visszatérésed után először közönség előtt, milyen érzés ez? És, hogy áll a könyved? - tért bele a lényegbe az interjús csaj.
- Igen most állok - mosolygott - A könyvem pedig három nap múlva jelenik meg azt hiszem minden amerikai könyves boltban és az egyikbe aláírásokat osztogatok majd - azt hiszem megveszem.
- Én olvasom másodjára! - vigyorgott Alice.
- Ez remek! Azt hiszem sokan lesznek ott - mondta - És miről fog szólni, persze gondolom az életedről, de mégis - faggatott.
- Egy részről ha elmondom akkor nem lesz érdekes olvasni. Más részről pedig, azért írtam meg a könyvet mert ami velem történt két hete, arról nem igazán szeretek beszélni. Jó dolgok történtek velem, ami annyit hoz, nekem, hogy legszívesebben visszamennék, de ezt nem tehetem meg, mivel azzal ott rosszat tennék néhány emberrel...

- Ezt hogy érted? - kérdezte.
- Felkavarnám az életüket. Minden címlap tele lenne velük, nem lenne többé magán életük. Vegyük figyelembe azt, hogy mi történt az eddigi barátaimmal. Mindegyik címlapon volt amíg együtt voltunk és most is címlapon vannak, hogy milyen botrányos dolgokat művelnek. Persze Ő ezt nem tenné - több szempontból se - de így a legjobb számára - örülök, hogy ilyet feltételez rólam.
- Ez nagyon hősies tett - mosolygott a csaj.

- Szeret minket... - mondta Alice.
- Igen... - suttogtam - Bocs... felmegyek a szobámba... - motyogtam és gyorsan felrohantam. Bella szeret ez számít... De nem látom Őt...