17.fejezet

Itt a megígért fejezet :) Köszönöm a komenteket, a következő fejlihez ismét minimum 5 komentet szeretnék, köszi, Netty :)

Is made to need this for me? – 17.fejezet ( Bella szemszöge )

- Szia Isabella! – jött be Josh az ajtón.
- Hello! – morogtam, és beengedtem. Nem voltam jó paszban szóval nem sokára elkezd majd megint velem ordítozni, hogy miért teszem ezt… meg minden ilyen. Bár… lehet, hogy nem.
- Látom nem vagy jó paszban szóval, most nem fogok leállni veled vitatkozni mert elrontod az örömömet! – vigyorgott és leült az egyik székre ami az útjába került. Kinyitotta a táskáját és kivett valami lap tömeget majd elém tette.

- Az új CD - d új számai – mosolygott.
Tanulmányozni kezdtem a szövegeket, amik nem voltak rosszak, volt köztük egy – két szerelmes szám is, ami nem igazán tetszett, de nem lehet tele a lemez csupa szomorú dalokkal.

- Milyenek? – kérdezte – Tegnap este kaptam meg, csak nem akartam elhozni mert voltak nálad… - láttam, hogy az utolsó mondatot amit mondott már megbánta, de úgy csináltam mintha nem láttam volna.
- Tetszenek – mondtam – Bár… ezek a szerelmes szövegek nem… De nem lehet tele a lemez szomorú dalokkal.
- Igen, tudom meg gondoltam is, hogy azokért a számokért nem leszel oda, de sajnálom ajánlották, hogy nem kell el ha csupa síros szám lesz rajta….

- Aha gondoltam – értettem vele egyet.
Az a rossz, hogy általában nekünk Josh – al nincsen semmi beleszólásunk semmibe mert a kiadó dönti el, hogy mit, hogyan kell csinálni, hogy annak értelme is legyen.
- Tudod, hogy nem rajtam múlt… De a saját számod fent lesz – vigyorgott. Na végre valami jó hír is.
- Hát ha nem lett volna benne mentem volna balhézni – vigyorogtam.
- Azért is harcoltam ki, azt hiszem sokaknak tetszik, már abban a műsorban is mikor előadtad akkor annyi rajongói levelet kaptál – vigyorgott.

- Elhoznád azokat? – kérdeztem izgatottan. Azt hiszem a rajongóim megérdemelnek ennyit, hogy visszaírok nekik.
- Biztosan? Nagyon sok van!
- Legalább elleszek vele egy darabig – vigyorogtam, elterelem a figyelmemet vele, addig se agyalok öngyilkosságon vagy bármi máson, ami kért tenne bennem.
- Rendben! – adta meg magát – Holnap odaadom a studio – ban mivel akkor lesz az új lemezed felvétele – mondta.

- Bírom, hogy mindent gyorsan elrendezel – mondtam.
- Akkor még nem is mondtam, hogy holnapra már a turnéd megállóhelyei és időpontjai is a kezemben lesz – vigyorgott – Ma küldi át a kiadó, meg a szervező, csak úgy kapkodnak utánad – nevetett.
- Hozzá kell szoknom a hírnévhez… Igaz már rég óta van… De még se esett le még teljesen, hogy mi is van pontosan… - morgolódtam.

- Huh, ma amikor most jöttem ide, mentem volna be a kapun és felbuktam egy fotósban – nevetett - ez most nagyon kemény volt, azt be kell vallani! – rázta a fejét – Történt már velem sok érdekes dolog… De ehhez fogható még nem!
Elnevettem magamat, olyan vicces képet vágott Josh, hogy nem lehetett nem nevetni rajta.
- Én is néha azon gondolkozok, hogy kempinget nyithatnék a ház előtt! És még sikere is lenne!

- Az biztos! – nevetett – De ne haragudj, most mennem kell, van egy kis dolgom… - vigyorgott.
- Csak nem randid lesz? – húztam fel a szemöldököm.
- Khm… - zavarba jött, hát mindjárt meghatódok, elvigyorodtam – Ezt nevezik magán életnek.
- Kis huncut – vigyorogtam még mindig, olyan arcot vágott megint, komolyan halálra nevetem magamat – Na menj, mert a csajod nem fog megvárni téged – kacsintottam közben kinyitottam neki az ajtót.

- Szia – mondtam. Ő intett majd elment.
Irigy voltam Josh – ra, mert boldog – ez látszott rajta.
- Akkora egy bunkó vagy Bella – szidtam magamat. Ha valaki boldog annak már tönkre kell tenni az életét? Én nem voltam soha sem ilyen, mi ütött belém?
Josh amúgy is rendes velem, nem fogom tönkre tenni a boldogságát. Lehet pont most találta meg az igaz szerelmét.

Leültem a kanapéra, lábaimat felhúztam és átöleltem a karommal. Szememet szúrni kezdték a sós könnyek. Nyilvánosság előtt ezt nem tehetem meg… Nem mert… nem akarok cikkeket, arról, hogy a kikészülés szélén vagyok… Elég ha ezt én tudom tisztázni magamban.
Menekülök a világ elől… Szánalmas vagyok… A saját életemmel nem tudok boldogulni, mit akarok én egyáltalán?

***

Reggel kilenc óra és 10 – re már a studio – ban kell lennem. Úgy ,,bírom’’, hogy mindig késésben vagyok.
- Hol az a rohadt cipőm? – morogtam, mert már fél órája keresem azt a nyavalyás cipőt, de egyszerűen nem találtam a gardróbomban.
- Ajj… - fortyogtam magamban.
Lecsattogtam a lépcsőn és szembe volt velem a keresett cipőm. Ha lehet még idegesebb lettem, mert egész végig lent volt én meg fel durtam érte mindent!
Nem hiszem el, hogy a francba került egyáltalán ide?!
- Most már mindegy… - gyorsan felvettem és mentem tovább az ajtóhoz mert már így is csak háromnegyed órám volt, hogy megérkezzek.
Lehet autóval kellett volna mennem, de inkább gyalogoltam, mindenképpen késnék szóval így teljesen mindegy.

Nem foglalkoztam semmivel és senkivel, hanem csak mentem, mereven előre nézve. Tettek fel nekem kérdéseket a fotósok de nem válaszoltam azokra.
Általában mint minden kimozdulásom alkalmával, követnek engem… vagy megfordulnak utánam – de inkább pasik – vagy fütyültek nekem. Nem bírom az olyan srácokat akik azt hiszik, hogy milyen menők és majd egyből a karjaikba omlok, na ezek nagyon tévednek…

Lehet Ő is ilyen, de bennem mégis megmaradt valami amit soha nem tudnék kiverni a fejemből.
Az aranybarna szem? Az össze – vissza meredező bronzvörös haj? Az udvariassága? Vagy egyszerűen minden… nem tudok választani, de nem is akarok, amikor először megláttam Őt tudtam, hogy beleszerettem. Amíg csak meséltek róla egy egoistának gondoltam, de amikor beszéltem vele és belenéztem a szemeibe tudtam, hogy beleszerette
Nem tudok olyat mondani ami nem maradt volna meg bennem.

Eltelt az idő és még nem is késtem! Megérkeztem a studio – hoz. Már ismertem a járást szóval Josh – t is egyszerűen megtaláltam.
- Szia! – köszöntem neki.
- Jó reggelt – mondta és megölelt.
- Milyen volt a tegnap estéd? – kíváncsiskodtam. Már megbántam, amit tegnap este gondoltam, nem tudom, mintha nem is én beszéltem volna, hanem valaki más, egy ördög vagy bármi más.
- Szuper volt – vigyorgott.
- Ennek örülök – mosolyogtam most szívbõl.
- De nyugi, attól nem foglak téged hanyagolni, ezt meg is beszéltem vele és egyből megértette – na erre egyáltalán nem számítottam! Még engem is beleavatott? Szóval én is függök, hogyha a kis csajnak nem lett volna megfelelő lehet össze se jött volna velem? Ez annyira megható!
- Kösz – mosolyogtam.

- Szívesen, na kezdjünk, mert soha nem végzünk! – mondta és betolt ahol felvesszük majd a hangot – Valamennyire átnézted a szövegeket? – kérdezte.
- Körülbelül igen, átnéztem – mondtam és felvettem a fülhallgatót.
- Akkor nem kell sokat bajlódnunk! Veled amúgy se szokott baj lenni – mondta. Közben megérkezett David is, aki a hangokat, zenét és még ezeknek az egyéb dolgait végzi. Intettem neki Ő meg vissza és elfoglalta a helyét.

- Készen vagy, Isabella? – kérdezte.
- Igen! – mondtam, ő bólintott és megszólalt az egyik szám dallama, volt pár ütem szünetem és ő meg beintette, hogy mikor kell kezdenem. Ez egy szerelmes szám volt de mégis sikerült megoldanom, hogy ne bőgjem el magam… vagy hisztizzek.

- Nagyszerű volt! – dicsért meg David – De azért énekeld el még egyszer, de ennél jobb nem lehet – vigyorgott.
Én bólintottam és vártam, hogy ismét megszólaljon a dallam. Végülis megkedveltem ezt a számot mert azokat az időket idéztem magam elé amikor még boldog voltam vagy Edward arcát és így teljesen könnyen ment az egész dolog.

***

Amikor már körülbelül a tizenkettedik számot vettük fel, kezdtem fáradt lenni és az idõ is elment, szóval amire végeztünk mindegyik számmal, már késő délután volt.
- Azt hiszem ez volt az eddigi legjobb szereplésed, ennyi idõ alatt felvettük az egész CD – nek a tartalmát.
- Huh… de el is fáradtam… - mentem oda a többiekhez – Tényleg, hoztad a leveleket? – fordultam Josh felé. Remélem nem felejtette el, mert ezt szántam esti programnak.
- Hoztam – vigyorgott, majd elõvett az egyik sarokból egy nagy zsákot. Elnevettem magamat.
- Ezt komolyan mondod? – húztam fel a szemöldökömet.
- Mondtam, hogy sok van! – azzal a kezembe nyomta.
- Oké – nevettem – Esti program meg van – vigyorogtam.
- Hé Isabella! – szólt David – Ha reggelre mindegyikre visszaírsz kézzel, kapsz tőlem húsz dolcsit – vigyorgott – Tudom nem sok pénz… De….
- Benne vagyok! – ráztam vele kezet. Ravaszul elmosolyodtam kivettem egy levelet és olvasni kezdtem.
- Sziasztok! – intettem nekik majd kimentem a studio – ból.

Vállamra tettem a zsákot, de szerencsére nem egy szemetes zsák volt vagy ehhez hasonló, szóval nem volt durva. Kattogtak a fényképezõk de most nem ezzel foglalkoztam hanem olvastam a levelet, egy Katie nevû lány írt, hogy mennyire tetszik neki a könyvem és, hogy nagy rajongóm.
- Isabella, mi van a zsákban? – kérdezte az egyik paparazzi.
- Rajongói levelek – mondtam és lóbálni kezdtem elõtte.
- És mindegyikre válaszolni fog majd? – kérdezte.
- Esti program – vigyorogtam – Fogadás, de amúgy is úgy terveztem, hogy válaszolni fogok rájuk – mondtam.
- Mikorra kell válaszolnia a levelekre? – kérdezte még mindig. Most elvoltam szóval nem leszek velük bunkó.
- Holnap reggel jön hozzám, David aki megnézi vagy nem tudom mit fog csinálni – vigyorogtam – Aztán odaadom Josh – nak és aki majd feladja Õket azt hiszem.
- Miben fogadtak?
- Húsz dolcsit kapok ezekért – böktem a zsákra.
- Ez nem valami nagy összeg és azt hiszem több száz… talán ezer levél van benne – mutatott rá.
- Nem az számít, hogy mennyit kapok érte, hanem, hogy megszívassam – kacsintottam – Most viszont megyek – intettem és bementem a házba.

Ennyi még soha nem beszéltem egy paparazzival sem semmi sziáds és John Straker se került szóba, szóval Õ se rontotta el az örömömet. Mert most mintha jól lettem volna, de persze örömöm nem felhőtlen… De… már ez is valami.

Letettem a földre a zsákot, elõvettem egy lapot és egy tollat majd elõvettem az elõbb kezemben tartott levelet amiben Katie írt, volt hozzá csatlakoztatva egy képpel amit aláírtam neki majd elolvastam a levelet:
Kedves Isabella, elolvastam a könyvedet ami nagyon tetszett nekem. Teljesen átéltem a helyzetedet és most már tudom miért voltál olyan összezavarodott eddig nem értettem és elhittem mindent ami az újságokban volt.
De most már nem hiszek az újságnak, hanem csak a könyvednek, mert te abban szerintem nem hazudtál!

ui: Remélem válaszolsz a levelemre, Katie, a rajongód :D

Elmosolyodtam a levelem mert Katie is megértette, hogy mit éreztem és miket mentem keresztül, legalább még egy ember.
Elõvettem a tollat és válaszoltam rá.

Kedves Katie, örülök, hogy megértetted mirõl is szól a könyvem, hogy min mentem keresztül és miért tettem ezt. Örülök, hogy most már nem hiszel az újságokban, hogy miket írnak rólam. Persze ezzel nem azt mondom, hogy ne olvasd el.
Én elolvasom általában felkapom rajta a vizet, de aztán próbálom úgy felfogni az egészet, hogy nevessek rajta – ami persze nem mindig jön be :D

Ui: válaszoltam a leveledre és aláírtam a levélhez csatolt képet is

Isabella Hartford

Írtam alá. Elõvettem egy borítékot is amit megcímeztem és odatettem az asztalra. Oké egy levél kész marad még körübelül ezer. De hát még csak este hat van… Van még idõm reggel… hatig vagy nyolcig bár mit tudom én, hogy David mikor nézi meg azt, hogy végeztem – e.

Elõvettem a következõ levelet, elkövettem ugyanazt a hadmûveletet, mint az elõbb majd odatettem az elõzõhöz.
- Kettõ kész marad még ezer… - motyogtam és elõvettem a következõt.
Válaszoltam már néhány levélre de ennyire még soha életemben se, persze ha ma odaadta volna Josh és nem lenne fogadás akkor körübelül három négy napig csinálnám ezt…

***

Már azt hittem, hogy elalszok ránéztem a fali órára, hajnali fél egyet mutatott, sóhajtottam majd elvettem a következõ levelet, olvasni kezdtem és hirtelen köpni nyelni nem tudtam.