12.fejezet

Itt a tizenkettedik fejezet ,, kicsit '' késve, bocsi mindenkinek :/ De azért remélem maradt még néhány olvasó aki szívesen olvasná ^^ és légyszi dobjatok meg néhány komival is :D Köszi, pussz Netty

Is made to need this for me - 12.fejezet

( Bella szemszöge)

Pont megérkeztem a házba és letudtam tenni a szatyrokat amikor megcsörrent a telefonom. Nem dobtam ki, csak jól bemeséltem John - nak.
- Halló? - szóltam bele a telefonba.
- Szia! Meglesz a könyved - hallottam meg Josh hangját.
- Szuper -mondtam - Körübelül mikor?
- Hát, már a filmetek premierjén beszélhetsz róla, mert tudni fogja mindenki - mondta - Amúgy, hogy hívják?
- Kit? - ráncoltam össze a szemöldökömet.
- Akirõl írsz a könyvedben... nem csak magadról írsz és lehet elkapkodom de film is lehetne belõle... - mondta.
- Nem szeretnék filmet...
- Elmondod, hogy hívják? - kérdezte.
- Edward... Edward Cullen - mondtam a neve helye - ahogy kimondtam élõbe nem csak magamban - fájt. Fájt kimondanom... - De... ne mond el senkinek. Még az kéne, hogy felkeressék...
- Nyugi én nem fogom elmondani - biztosított róla.
- Köszi.

- Amúgy, mi van az új CD - mel? Úgy hallottam, hogy lesz egy... csak még én nem hallottam róla...
- Terveztem ez igaz... De nem adtam hírré. Lehet kitudodott. Nem foglak nyösztetni, majd ha akarod, akkor kezdjük el a felvételeket. Most elég a könyv meg a premier. Amúgy tizenegy nap múlva lesz... Megjelensz?
- Megjelenek, nem akarom elhagyni magam...
- Rendben, vinni fogom a ruhádat, pár napon belül - mondta.
- Köszönöm.
- Nincs mit.

- Olvasom ezt a kis életrajzot, meg mindent... De valamin megakadt a szemem - mondta.
- Min? - kíváncsiskodtam.
- Az oroszlán beleszeret a bárányba...
Micsoda buta bárány...
Micsoda beteg mazoista oroszlán...

- Ezért akartad te a bárányt és az oroszlánt - hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Igen... - suttogtam. Nem szerettem volna felidézni, mert még egy lyuk keletkezett a mellkasomban.
- Tetszik a könyved, nem járok a felénél se de imádom - nevetett - Lefordíthatnánk több nyelvre is, lenne sikere.
- Én benne vagyok - egyeztem bele.
- Először adjuk ki itt, egy két hétre is eltudom intézni! Nem lesz elkapkodva! - szerettem mikor tervez, és milyen jól!
- Te vagy a szakember - mondtam. Elhagyott a szám egy akaratlan sóhajt.

- Mi a baj? - szóval ki vette a hangomból.
- Vissza húz a szívem Forks - ba... - motyogtam - Meg Edward - hoz is...
- Hát menj vissza! - biztatott.
- És mit mondjak neki? Bekopogok az ajtón és mondom, bocs hülye voltam, nem akartam hazudni neked. Rájöttem sz*r az életem nélküled. Hülyeség volt ott hagynom téged? - tettem fel neki a kérdéseket.
- Isabella, már lassan felnőtt nő vagy!
- Tudom... - morogtam és leültem az ebédlő asztalhoz.
- Írj dalt úgy, mint régen! Annyira csodálatosak voltak a dalaid, amik ma is világslágerek, ma is élvezett hallgatni őket! Azzal is elfoglalod magad és ne mond, hogy nem hiányzik egy - két saját sláger.
- Hiányzik... - adtam meg magam - De... Írni fogok! Most azonnal - vigyorogtam - Este hozd át a ruhámat és kaphatsz ízelítőt a dalomból!
- Na ezt már szeretem - nevetett - Jó írást - azzal letette.

Igaza volt imádtam dalt írni és szerettem ha az még tetszik is az embereknek. Éhes voltam ezért gyorsan csináltam magamnak egy szendvicset.
Előkaptam az első lapot ami a kezembe akadt, meg egy tollat és gondolkodni kezdtem miről is írjak. Abban biztos voltam, hogy köze lesz Hozzá, Ő fogja megihletni dalomat.
- Megvan! - vigyorogtam. Az előbbi dolgokból amit mondtam Josh - nak a telefonba lett is ihletem.
Az első sorok...

Ugye ez most azt jelenti, hogy itt állsz
az ajtóm előtt, hogy bocsánatot kérsz
Ugye ez most az, hogy visszaszívsz mindent
amit mondtál
Hogy mindig is csak engem
Engem akartál
Azt mondtad soha nem jössz vissza
De itt vagy ismét.

Első versszak megvan, teljesen könnyen ment az írás, majd még be kell zenésíteni a hangszerekkel meg minden. Lesz benne gitár... az teljesen biztos, ha meg lesz a dal áttérek arra. Dob is lesz benne de az úgy is az ütemet fogja ütni, szóval az most ráér.
Következő versszakok.
Soha nem ment ilyen könnyen egy írásom se. Lehet mert Ő ihlette meg? Ha a dalt fogom énekelni biztos elfogom bőgni magam rajta az elején az fix. Bár nem tudom... olyan hangulat változásaim szoktak lenni...


***

Megszületett a többi versszak is. Tetszett a dal... Egyszerűen imádtam:

*Mert egymásnak szánt az ég minket, yeah
Mindörökké együtt bárhogyan is, yeah
Tied egy részem
És komolyan
Az életem sz*r lenne nélküled!

Talán hülye voltam, hogy elköszöntem tőled
Talán hülye voltam, hogy elkezdtem a harcot
Tudom, hogy nem vagyok tökéletes
De te se vagy egy Brad Pitt
De tökmindegy, rájöttem, hogy az élet semmit se ér nélküled.

Mert egymásnak szánt az ég minket, yeah
Mindörökké együtt bárhogyan is, yeah
Tied egy részem
És komolyan
Az életem sz*r lenne nélküled!

Veled lenni
Annyira abnormális
Nem kellene hogy hiányozzál
De nem tudlak elengedni
Oh yeah

Mert egymásnak szánt az ég minket, yeah
Mindörökké együtt bárhogyan is, yeah
Tied egy részem
És komolyan
Az életem sz*r lenne nélküled!

Mert egymásnak szánt az ég minket, yeah
Mindörökké együtt bárhogyan is, yeah
Tied egy részem
És komolyan
Az életem sz*r lenne nélküled!

Na akkor... most előveszem a gitáromat és elkezdem felkottázni. Egy füzet amibe eddigi műveim voltak. Kihagytam a címet mert arra még nem jöttem, rá, hogy mi lesz majd a címe a dalnak.
Elővettem első gitáromat amivel még kilenc évesen tanultam meg gitározni.
Első akkordok. Komolyan fel kéne vennem... Nem inkább nem. Ez is annyira könnyen ment, nem szokott egy dalom meglenni pár óra hossza alatt. Van mikor beletelik néhány napomba is, de most úgy látszik sikerült és azt hiszem jó is lett.

Elénekeltem először egybe és nem csak részletekben. Annyira igaz volt rám ez a dal.
Csöngetést hallottam az ajtó felöl. Sejtettem ki lesz ezért gyorsan mentem és kinyitottam az ajtót.
- Szia! - vigyorogtam - Gyere be!
- Huh itt folyik ám a munka... - mutatott körbe a szobán ahol sok összegyürt papír volt.
- Mint minden írásnál - vigyorogtam.
- Amúgy lehet most nem ez érdekel a legjobban, de itt a ruhád is - lengette meg előttem.
- Nem, most nem!
- Pedig jó kis gázsit fizettem érte... - mondta.

- Ülj le és hallgasd a dalomat! Te hallod először egybe! Még én se hallottam egybe - vigyorogtam. Leültettem a kanapéra én elővettem a gitáromat meg a szöveget - még nem teljesen tudtam kivülről. Leültem a földre és elkezdtem a dalt. Általában elnéztem egy sarokba és így volt végig.

***

Utolsó sorok... szavak... szótagok... És vége. Felnéztem Josh - ra aki csak vigyorgott, már kíváncsi voltam, hogy mit szól hozzá.
- Na, milyen? - kérdeztem.
- Imádom! - vigyorgott - Azt hiszem a turnét is elkezdem tervezni.
- Először kell a CD is.
- Abból meg van egy szám! - vigyorgott még mindig. Úgy látom most nagyon boldog.

- Na jó... megint nagyon belendültem - lassított a tempón.
- Egy kicsit... - ránéztem a kottákra és olvasni kezdtem a szöveget, többször és többször. Szememben összegyültek a könnyek, pislogtam egyet és könnyeim kibuggyantak majd végig folytak az arcomon.
- Mi a baj? - jött mellém Josh.
- Minden... - motyogtam - A bűntudat még mindig ott van bennem. Visszaakarok menni Forks - ba és újra látni Edward -ot! Ha nem lenne az a szemét John Straker akkor még mindig ott lehetnék!
- Isabella! Egy szó és mindent lemondok!
- Az még rosszabb mert akkor itthon ülök és mindig Rá gondolok, a bűntudat megint előjön belőlem.... és... minden!
- Szeretném ha ki lenne adva a könyv és akkor mindenki megértene engem...

- Nem jössz el megnézni a borítót? Szerintem most csinálják.
- De, addig is máson jár az eszem... - kiléptem a tömeg elé - És.. amúgy szeretném a könyvek árát valami jótékonysági célra bevetni. Meglehetne oldani? Persze a te részedet elveheted meg minden... De... nekem már nincs szükségem anyagi hasznokra, eleget kapok a mostani filmemért is.
- Megoldható! - vigyorgott - Amúgy gyalog megyünk, csak a Studio - ig.
- Szuper - mondtam - Ajj nem hoztam a napszemövegemet! - morogtam.

- Isasabella, Josh, maguk egy párt alakítanak? - kérdezte az egyik emberés egy mikrofont tartott elém.
- Hát még az kellene... - mentem tovább.
- Szóval nem?
- Nem! - mondtam határozottan.
- És van valaki az életébe? - nem hagyja abba?
- Szeretek valakit, de ott kellett hagynom Forks - bam személyes okokból, hogy normális élete legyen... - még egy lyuk a mellkasomban.
- Miért hagyta ott? - a személyes mit jelent neki? Komolyan mégegy ilyen kérdés és elbőgöm magam...
- Kérem hadják a faggatózást! - mondta Josh - Gyere menjünk be - húzott be a Studio - ba.

- Kösz... - motyogtam.
- Semmi baj, de legközelebb hozd a napszemüvegedet - heccelt.
- Aha... Azt hiszem este nézem majd a sztárhíreket... Ott fogok feszíteni és te is mellettem.
- Híres leszek! - vigyorgott. Oldja a feszületséget legalább.
- Már vagy! - mondtam - Na muti azt a borítót!
- Rendben, gyere - húzott az irodájába ahol ott volt az aszisztense, Lily.
- Hello! - köszöntem neki.
- Sziasztok! - mosolygott.

- Hogy áll a borító? - kérdezte Josh.
- Így - azzal felénk fordított a képernyőt. Egy oroszlánt és egy bárányt ábrázolt, rajta a nevem és a cím.
- Tetszik! Imádom! - vigyorogtam.
- Ennek örülök - mondta Josh - Holnap beviszem a nyomtatásba és könyvbe készítik, tied az első példány. Egy nap alatt több száz könyvet tudunk elkészíteni és két hét alatt meg több ezert. Jó lesz ez így - Josh legalább nem csak mondta, hanem csinálta is.
- Olvastad már? - kérdeztem.
- Felénél járok körübelül. Amúgy fogalmam sincs, hogyan tudtál megírni egy körübelül... háromszáz... háromszázötven oldalas könyvet! Hát annyira meglepődtem.. - vigyorgott.
- Körübelül este hattól reggel nyolcig írtam szóval...
- Nagyon kemény, de tetszik! - vigyorgott - Mint mondtam ez egy világsiker! - elnevettem magam.
- Gondolkozzunk előre - vigyorogtam.
- Azt teszem és mondj egy esetett is amikor nem jöttek be terveim! - elgondolkoztam és egy ilyen se volt.
- Egy se volt... - adtam meg magam.

- Na látod - vigyorgott - Menjünk - mondta - Szia Lily!
- Szia! - köszöntem el én is tőle.
- Nézd a tévét este... - mondta.
- Fogom.

***

Miután Josh elment egyből bekapcsoltam a tévét, pont idő volt mert kezdődött a műsor.
A mindig elhangzott unalmas üdvözlés... És a lényeg:
- Isabella Hartford és menedzsere egy párt alkotnak? Josh Mc' Charty sok időt tölt az ifjú színésznőnél. De egy kis interjúban válaszol - mi nem vagyunk együt! Úristen... Azzal mitatták a ma délután késülő videót:
- Isasabella, Josh, maguk egy párt alakítanak? - kérdezte az egyik ember és egy mikrofont tartott elém.
- Hát még az kellene...
- Szóval nem?
- Nem! - mondtam határozottan.
- És van valaki az életébe? -
- Szeretek valakit, de ott kellett hagynom Forks - ban személyes okokból, hogy normális élete legyen... - hallani lehetett a hangomban a fájdalmat ami nem tűnt fel délután.
- Miért hagyta ott? - fel se tűnt az sem, hogy szemem könnybe lábadt ott.
- Kérem hadják a faggatózást! - mondta Josh - itt meg vége a videónak. Jól állunk...

- Szóval Isabella - nak van párja, de mit ért azon, hogy személyes? - Azt, hogy semmi közötök ehhez! - morogtam.
- Tizenegy nap múlva itt a premier napja, a faggatózás akkor fog elkezdődni. Tartsanak velünk az élő közvetítéssel! - lapozott - Most Pedig Britney új botránya

- Szemetek... - morogtam. Miért nincs magánéletem? Olyan nagy bűn, ha szeretnék egy kicsit egyedül lenni, vagy valami? Igen... úgy látszik.
Már alig várom, hogy megjelenjen a könyvem akkor talán megértik majd az emberek... Remélem...

( Edward szemszöge)

Minden újság tele van Bella - val.
- Nézzétek már ezen én is rajta vagyok! - ült le közénk Emmet.
- Elég borzasztó képet vágsz rajat... - morogtam.
- Ja de címlapon vagyok. Tényleg elkéne menni egy casting - ra.
Bekapcsoltam a tévét és ott volt Bella.
- Isasabella, Josh, maguk egy párt alakítanak? - kérdezte az egyik ember.
- Hát még az kellene... - morogta Bella
- Szóval nem?
- Nem! - mondta határozottan.
- És van valaki az életébe? - mintha összerezzent volna erre a kérsére.
- Szeretek valakit, de ott kellett hagynom Forks - ban személyes okokból, hogy normális élete legyen... - lehet csak nekem tűnt fel de a hangja tele volt szomorúsággal.
- Miért hagyta ott? - látszott, hogy szemei könnybe lábadtak.
- Kérem hadják a faggatózást! - mondta Josh.

- Jól vetted észre Edward... - mondta Jasper.
Bólintottam.
- Edward te is itt vagy! - mutatott a képre Emmet. Legalább oldotta a feszültséget.
- Ja...
- De én nagyobban! - vigyorgott, de csak azért csinálta, hogy ne legyek ilyen.
Engem nagyon érdekel, hogy rajta vagyok - e vagy nem.
Nekem az számított, hogy Bella boldog legyen... De amint láttam nem az.

Amúgy ez a dal, amit Bella ,,írt'' - t Kelly Clarkson - tól a : My life would suck without you. Csak itt leírtam magyarul :)
Amúgy Josh és Bella nem lesznek együtt, csak szóltam xD Lehet félre érthető mert én is így látom... De csak barátok :D