22.fejezet

Köszi megint a komikat és itt a 22. fejezet :D 5 komi és holnap friss :)

Is made to need this for me? – 22. fejezet

( Bella szemszöge )

Már fel voltam öltözve és lent vártam a nappaliban a sminkesre és a fodrászra.
csöngettek én meg egybõl mentem ajtót nyitni. Szembe magammal egy hosszú szõke hajú húsz év körüli lányt és egy barna vállig érõ hajú, szintén húsz éves csaj.
- Sziasztok – mosolyogtam rájuk – Gyertek be – mondtam és bevezettem õket a házba.
- Én, Mary vagyok – mutatkozott be a szõke csajszi.
- Én meg Alison – mosolygott rám a másik lány.
- Én Isabella vagyok, de hívjatok csak Bella – nak – mondtam. Rendes lányoknak tûntek.

- Elõször szerintem kezdjük a hajjal – javasolta Mary, gondolom akkor Õ lehetett a fodrász.
Odahoztam egy széket majd leültem rá, Mary elõvette a cuccokat, ami gondolom kell majd. Leültem a székre majd õ hozzá is látott a hajamhoz.
- Milyen lesz? – kíváncsiskodtam.
- Én egy szimpla egyenes hajra gondoltam, kicsit feltúpírozva, hogy ilyen rockos legyen – mondta – Szólj ha nem tetszik az ötlet és akkor lehet bármilyen!
- Nem, jó lesz – vigyorogtam – Én is valami ilyesmire gondoltam – mondtam.
- Rendben akkor jó - szerintem ezzel a kijelentéssel nagyon megnyugodott. Nem tudom miért.

Neki kezdett a hajam kezelésének, nem sok mindent láttam, ezért csak annyit láttam, hogy elõveszi a hajvasalót… fésût… balzsamot… csatokat… hajlakkot. És körübelül ennyit láttam, azt meg nem tudom mit tett még a hajamra.
De kíváncsi voltam már, hogy milyen lesz a végeredmény.
- És ott lesztek a koncerten? – kérdeztem.
- Igen – mondták egyszerre, elmosolyodtam, mert hanguk nagyon izgatottnak hallatszódott.
- Akkor jó – mondtam mosolyogva.

- Kész van – mondta Mary majd elém rakott egy tükröt, hogy nézzem meg magamat.
Már nagyon kíváncsi és izgatott voltam, hogy milyen lett a végeredmény.
Nagyon meglepõdtem mert egyszerûen szuper volt a hajam! Nem mintha azt hittem volna, hogy rossz lesz, de még az elképzeléseimet is felül múlta.
- Tetszik? – kérdezte félve.
- Igen, nagyon! Komolyan még az én fantáziámnál is sokkal jobb – mosolyogtam. De valami annyira furdalta a lelkemet – Miért féltek ennyire tõlem? – nevettem – Annyira, ijedtek voltatok akkor is mikor megláttatok engem meg akkor is amikor, a véleményemet kérdezted.
- Tudod… Még… nem csináltam olyan nagy sztárnak hajat, mint te – így már értem az okot.
- Oh – elõször csak ennyit mondtam – Megértelek, én is izgatott lennék, hogy ha Ashley Simpson – nak kéne hajat vagy sminket csinálnom – mosolyogtam.

- De nyugi, nem harapok, szóval lehet úgy kezelni, mint egy átlagos embert – bíztattam õket. Bólintottak egyet, hogy értik a helyzetet.
- Akkor jöhet a smink – jött oda Alison.
- Hát jöjjön – vigyorogtam. Kíváncsi voltam ez milyen lesz ezért rákérdeztem, hadd agyaljak rajta amíg készíti – Milyen lesz körübelül?
- Hát nem gondoltam valami nagy sminkre. Ezért szimplán csak felteszek egy alapozót, majd szemceruzával erõsen kihúzom a szemedet, egy kis pirosító és szájfény. És ez szerintem menne a rockos hajhoz és a ruhádhoz is.
- Rendben – mondtam. Tetszik ez a kitalálás is. Már csak, szintén a végeredményre vagyok kíváncsi. De azért itt is voltak elképzeléseim.

- Hol éltek amúgy? – kérdeztem, hadd tudjak meg róluk néhány információt.
- Port Angelesben – mondták.
- Lucas mondta, hogy örülne ha mi készítenénk el a mai napra – folytatta Alison. Lucas is szeret intézkedni, azt be kell vallani. Bár ha ez az állása valakinek akkor ezekkel jár ez az egész.
- Izgulsz a koncert miatt? – ült le mellém Mary.
- Hát… eléggé. Inkább az miatt, hogy három híres tévé adás is élõben közvetíti az egész koncertet… Ami annyit jelent, hogy körülbelül ötven millió ember fog engem nézni és szerintem sokan a netrõl is nézni fogják – mondtam. Tényleg egy koncertemnél nem izgultam ennyire, mint most. De mit csináljak? Nem tudok semmit se tenni ez ellen.

- Meg azért is izgulok mert… Sok mindenkinek hazudtam Bella Swan – nal kapcsolattal. És… félek, hogy látok egy olyan személyt akihez nagyon odaköt Forks… De lehet annak örülnék is… Vagy nem tudom – nevettem fel kínomban.
- Minden jól lesz… Szuper lesz a koncert is – mondta Alison, legalább Õ optimistán áll a dolgokhoz.
- Hát… Köszi a bíztatást, igyekezni fogok – nevettem.
Tetszett, hogy így áll a dolgokhoz, csak azt nem tudom, hogy csak azért mondta, hogy nyugtasson vagy tényleg szívbõl mondta.

- Kész vagy – mondta Alison ideges hangon. Ránéztem.
- Nyugi – vigyorogtam – Biztos szuper lett – kacsintottam rá.
Elõvettem a tükröt majd belenéztem. Önelégülten elmosolyodtam, mert tetszett látvány, így gondoltam én is. Imádtam, tetszett!
- Tetszik! – vigyorogtam – Az elképzelésem is ez volt – mondtam majd még mindig a tükörben néztem a sminkemet és a hajamat is.

Felálltam, és odamentem a nagy tükörhöz, hogy megnézzem a végeredményt. Elmosolyodtam, nem vagyok egy egós fajta de szerintem jól néztem ki így mindennel össze téve.
Ránéztem a fali órára háromnegyed hetet mutatott.
- Van még negyed órám a limuzinig… - mondtam.
- Akkor mi most megyünk – mondták és már a kabát is rajtuk volt. Odamentem hozzájuk.
- Rendben, köszönöm a hajat és a sminket – mosolyogtam – Remélem majd még találkozunk – mondtam.
- Szia! – köszöntek nekem.
- Sziasztok! – köszöntem el tõlük én is. Kimentem majd én becsuktam az ajtót. Felvettem a csizmámat, a táskámat is vittem magammal az ajtóig ahol felvettem a kabátomat, hogy a sofõrnek ne kelljen annyit várnia rám.

Épphogy felöltöztem már csöngettek is. Egybõl kinyitottam és már ott állt a sofõr.
- Jó estét – mosolygott.
- Csak tegezzen – mosolyogtam rá – Csak Bella – vigyorogtam.
- Rendben – egyezett be.
Lekapcsoltam a villanyokat, bezártam az ajtót majd mentem a limuzinhoz. Kattogtak a gépek, de most jó kedvembe voltam ezért intettem nekik és ,, béke ’’ jelet is mutattam nekik.
A sofõr kinyitotta az ajtót beültem ahol már Josh vigyorgott.
- Jól kinyaltad magadat – vigyorogtam és rá böktem az ingjére.
- Ja – nevetett – Jó a sminked és a hajad, Lucas jó embereket szerzett neked – dicsért.
- Az teljesen biztos, a lányok nagyon rendesek voltak – mondtam mosolyogva.

- Na ennek örülök – mondta – A kocsid meg… - elnevette magát, én meg rondán néztem rá – Vagyis… khm… Elvitették… és majd… ide hozzák ha… elment a nagy tömeg – még mindig nevetett. Komolyan mondom mindjárt megpofozom.
- Kösz – mondtam majd kinéztem az ablakon.
- Rengetegen vannak, vörös szõnyegen fogsz belépni, õrökkel. Aztán majd mutatom az utat – bólintottam. Most még jobban izgultam de próbáltam ezt leplezni, mert nem kell ezt mindenkinek látni, elég ha én szembesültem a ténnyel.
- Izgulsz? – naná, hogy Josh mindent észrevesz, ha kell ha nem.
- Kicsit… - nagyon – tettem hozzá magamban.

Még kocsin keresztül is hallani lehetett a rajongók sikítozását.
- Közel járunk már… - vigyorgott Josh mellettem.
- Imádom ezt a hangot – nevettem.
- Elhiszem, ezért meg kûzdöttél – mondta. Bólintottam vettem egy mély levegõt de már nem tudtam nem mosolyogni, ezekre a sikítozásokra mindig elmosolyodok. Az autó megállt kinéztem az ablakon, már rengetegen voltak és tényleg vörös szõnyeg volt.

Kinyitották az ajtót és ha lehet még nagyobb sikítozás keletkezet. Az õrök már ott álltak és óvtak engem én meg sétáltam ott nagyba Josh – al. Tisztára, mint egy premieren, ott nincsenek ennyien de ezt most teljesen komolyan mondom.
Odamentem néhány tinihez akik egymást nyomták agyon csak, hogy aláírjam nekik a lapot. Az õrök szorosan mellettem voltak, örülök, hogy levegõt kaptam.
- Tudom, hogy magukra parancsolták, hogy védjenek engem, de nem ilyen komolyra venni – vigyorogtam.
- De sajnos igen – mondta komolyan és csak mereven elõre nézett. Nagyon bõbeszédû.
- Oké – motyogtam majd mentem tovább.
Már jött oda egy tévés azt hiszem az ABC Family interjúsa.

- Mis. Hartford mit szól az ekkora tömeghez és sikítozó rajongóhoz? – kérdezte.
- Imádom ezt a hangot, amikor sikítoznak mert ez azt jelenti, hogy hallani akarnak engem – vigyorogtam.
- Mit várjunk a koncert folyamán?
- Az eleje már most máshogy fog indulni, mint a turné többi részén – kacsintottam.
- Ez alatt mit ért? – folytatta a faggatózást.
- Annyit, hogy körüblelül egy órán belül mindent megtudnak – vigyorogtam majd mentem tovább Josh – al.

- A zongora készen van? – kérdeztem suttogva.
- Minden a legnagyobb rendben van – suttogta vissza a fülembe.
- Akkor jó – mondtam.
- A placback – et meg nem gondolod meg biztosan? – kérdezte. Ránéztem.
- Nem kell, az úgy nem koncert, hogy ha csak tátogok! – mondtam dacosan. Elnevette magát majd lehaladtunk a szõnyegrõl.
Megfordultam a rajongók felé küldtem még egy intést majd mentem Josh után.

- Mennyi az idõ? – kérdeztem izgatottan. Már csak körübelül háromnegyed óra lehet a koncertig, de annyira izgultam, mint még egy koncertemen se. Komolyan az elsõ fellépésen nem izzadt így a tenyerem!
- Még ötven perc – bólintottam, oké tévedtem öt percet, de az nem sok. Na most nem ez a lényeg. Josh odatolt elém egy szendvicset egy üveg vízzel.
Kérdõn néztem rá.
- Ne ájuld már össze magad a színpadon… - mondta.
- Oh… kösz – mondtam. Beleharaptam a szendvicsembe ami bekellet vallani, hogy nem volt rossz ahhoz képest. De szerintem nem Õ csinálta, mert egy kiflit nem tud elvágni rendesen. Tényleg errõl jut eszembe:

- Mi van a csajoddal? – kérdeztem mindentudóan.
- Már itt van… csak… - mondta.
- Menj oda hozzá, tök jól el vagyok én itt. Mert kezdek izgatott lenni – mondtam. Nehogy már miatta ne legyen a barátnõjével, azzal belém hozná a bûntudatot.
- De… - kezdte volna a kifogásokat, de félbeszakítottam.
- Menjél már, mert én rugdoslak ki! – fenyegettem. Elvigyorodott szóval nagyon megijedhetett a fenyegetésemtõl.
- Kösz – mondta és megölelt – De koncert elõtt negyed órával itt leszek – kacsintott majd futott is el.
Elleszek én itt. Mennyi minden van itt. Felálltam majd mentem amerre láttam, elég durva volt a színpad alatt, ezért csak mentem és mentem.
Egy lépcsõn megakadt a szemem, ezért felmentem oda, óvatosan lépkedtem mert a végén még meghallanának. Azt meg nem akarom. Ott volt a színpad teteje. Kidugtam az orromat majd a fejemet és rengetegen voltak.
- Úristen… - suttogtam.
- Isabella! – jött oda a dobos Frank – Menj le! Elhiszem már szerepelnél – vigyorgott – De menj le.
- Izgulok és unatkoztam – suttogtam.
- Elhiszem, na most zúzzál lefele, mert én teszlek le – vigyorgott.
- Nem kell fenyegetni, megyek én magamtól is – mondtam dacosan, amire Õ csak elnevette magát. Levágtattam a lépcsõn vissza az elõzõ helyemre.
Elõvettem a telefonomat, hogy megnézzem mennyi az idõ és már csak húsz perc volt, úristen mennyire elment az idõ.
A szívem egyre hevesebben kezdett el dobogni, nagy levegõt vettem majd kifújtam.

- Bella! – futott oda Josh egy csajjal az oldalán – Gyerünk, mert mindjárt kezdünk.
- Szia Isabella Hartford vagyok – mutatkoztam be a lánynak.
- Szia – köszönt mosolyogva – Én Nicole Rich vagyok – mondta.
- Örülök – vigyorogtam.

- Oké lányok! Örülök, hogy nyugodtak vagytok, de én kezdek ideges lenni szóval Bella figyelj kérlek! – mondta Josh. Huh… tényleg ideges, bár én is csak én nem mutatom ki.

- Adok neked egy ilyen chippet ezt tedd bele a füledbe! – így tettem – Nekem is van szóval bármikor tudok neked súgni, beszélni, meg bármi! Mi is nézzük az ABC Family - t folyamatosan szóval ha bármi történne látni fogjuk!

- A zongorát be kéne hangolnod neked! – mondta Josh és odavezetett a zongorához, leültem majd elénekeltem egy skálát majd a hangokat is eljátszottam.
- Tizenhárom perc a kezdésig! – szólt valaki a távolból.
- Nagy kivetítõn is látszódni fogsz! – mondta Josh - Melegítsd be az ujjaidat játssz bármit, amit szeretnél – mondta.

Én viszont nem haboztam, próbáltam elõszedni az agyamból azt amikor Edward eljátszotta nekem az altatómat és én is megtanultam eljátszani azt.
Körülbelül megvoltak a hangok, szóval én már bele is kezdtem a játszásba. Elsõ ütések… hangok majd végül az egész dal össze állt.
Teljesen beleéltem magamat a dalba, imádtam a dalt, pont, mint akkor. Persze volt olyan, mintha Õ játszotta volna nekem. Nem mert ahhoz nincsen semmilyen fogható se, mert az tényleg angyali egy lejátszás.
Majd lejátszottam az utolsó hangokat és ütéseket…

- Bella! – ült le mellém Josh – Honnan tudtad ezt a csodát eljátszani.
- Edward – a nevére összerezzentem - tanította meg nekem… akkor amikor zongorázni is.
- Ez tökre szuper – vigyorgott Josh – Nagyon tetszik! Milyen sokoldalú vagy… - dicsért – Az elsõ szám is szuper lesz, már hallom, hogy a közönség sikítozik és ugrál annyira tetszik nekik a dal.
- Na majd meglátjuk, hogy mi lesz mivel még el sem kezdõdött a koncert… - mondtam neki. Még az kéne… Van még idõ! Elõbb volt tizenhárom perc a kezdésig most mennyi lehet? Tíz?

- Öt perc a kezdésig! – kiáltottak oda.
- Na ne! – mondtam kétségbeesve, nem akartam még színpadra állni, gyáva vagyok, de akkor se akartam.
- A kétszeres Grammy – díjas énekes, fél egy koncerttõl – heccelt Josh.
- Nem félek! – kiabáltam – Csak…. csak.. ideges vagyok! – már kínomban elnevettem magamat.

- Isabella, két perc! – mondta az egyik pasas. Levettem a kabátomat így csak egy rövid ujjú volt rajtam. De amikor a színpadon leszek úgy is melegem lesz. Huh…
Levegõ ki… be… ki… be…

- Gyerünk Bella, meg tudod csinálni – kacsintott Josh.
- Isabella, gyerünk a zongorához! – ültetett le egy pasas.
- Már megy az ABC Family – n az alakításod – tátogta. Próbáltam rendezni a vonásaimat, de nem tudom mennyire sikerült – Sõt már a kijelzõn is a nagy vetítõn itt, körülbelül feletted! – megráztam a fejemet és elnevettem magamat.
- Isabella! Öt… négy… három… kettõ… egy. Most! – nagy levegõ.
- Színpadra – suttogtam magamnak.

Utáltok, mi? * ördögi vigyor * A következő rész már a koncert, de holnap megkapjátok ;D De én 9-ig a gépnél leszek szóval ha kapok 15 komentet 9 - ig akkor még ma megkapjátok :) Rajtatok múlik.