4.fejezet

Na itt a 4. fejezet. Szerintem elég hosszú lett, szóval ellesztek vele egy darabig xD
Pussz Netty ^^

(Bella szemszöge)

A második nap a suliban.
Leparkoltam a parkolóba. Kiszálltam a kocsiból, elég hideg volt úgy hogy egyből bementem az épületbe. Megkerestem a szekrényemet most ez még egy kis nehézséget jelentett, de azért megtaláltam.
Kinyitottam és kivettem azokat a könyveket amik nem voltak nálam, de lesz ma belőlük órám.

Mellőlem és valaki a szekrényében matatott, de nem vettem rá a fáradságot, hogy odanézzek.
-Szia-köszönt egy bársonyos hang. Kiesetek a kezemből a könyvek, nem azért mert olyan ijesztő lett volna. Hanem azért mert olyan gyönyörű volt és tiszta - elég fura de igaz.
Felvette azokat és a kezembe nyomta.
-Szia-Edward volt velem szembe. Próbáltam összeszedni magamat, hogy ne nézzen hülyének.
Belenéztem aranybarna szemeibe amik elnyeltek engem. Gyönyörűek voltak.
-Isabella Swan vagy, ugye?-kérdezte udvariasan.
-Igen-mondtam. Eszembe jutott, hogy Jessica mit mondott. Hogy csak nőcsábász... De nem nézem ki belőle! Nem érdekel Jessica!
-Én Edward Cullen vagyok-mutatkozott be.
Tudom-mondtam magamban.

-Milyen órád lesz?-kérdeztem.
-Biólgoia.
-Nekem is! Megyünk együtt? - érdeklődtem.
-Persze-mosolyodott el féloldalasan. Ahw.... az a mosoly! Most még ha színészi tudásomat is előveszem. Akkor se tudok nem leesett állal bámulni rá.
-Itt születtél Forks-ban?-oldottam a hangulatot.
-Nem... Pár éve költöztünk ide Alaszkából-mondta és rám nézett-Te miért döntöttél úgy, hogy ide jössz Forks-ba?-láttam a szemében, hogy tényleg érdekli.

-A szüleim meghaltak. Rengeteg teher jött a vállamra és szerettem volna kis városba új életet kezdeni - úgy éreztem neki mindent elmondhatok. Nem tudom miért, de volt egy ilyen érzékem.
Igaz nem voltam vele őszinte. Nem mondtam el neki, hogy ki is vagyok én. Hülyének is nézne...
-Sajnálom! Nem tudtam, hogy... - kezdett bele a szabadkozásba de leintettem.
-Semmi baj. Azért jöttem ide, hogy új életet kezdjek és, hogy elfelejtem a múltat- ez részben igaz.
-Rendben, de azért bocsánat még egyszer - de aranyos, hogy ilyen udvarias!-Kiengesztelhetek? - érdeklődve húztam fel a szemöldökömet - Ebédelsz velem?
-Persze! - egyeztem bele egyből.

Elég sokan megbámultak minket, hogy egymás mellet megyünk. De nem zavart. Ennyi baj legyen, nem érdekel engem más véleménye.

Bementünk a terembe, odamentem a tanárhoz aki Edward mellé ültetett. Imádom ezt a tanárt, eddig csak jót tett velem. Leültem Edward mellé elhelyezkedtem és figyelni kezdtem a tanárra.
Néha még se tudtam annak ellen állni, hogy ne nézzek Edward-ra szemem sarkából. Csodálkozva vettem észre, hogy néha Ő is engem figyelt. Ekkor ellepte az arcomat a pír. Ez nem sűrűn váltotta ki belőlem egy srác se. Sőt! Senki!
Még egyszer ránéztem Edward-ra-megint engem nézett. Önkétlenül is elmosolyodtam.

Kicsöngettek, össze szedtem cuccaimat és Edward engem nézett. Kicsit zavarba voltam de sikeresen összepakoltam. Aztán együtt mentünk ki a teremből.
-Milyen órád lesz? - kérdezte most Ő.
-Matek... - mondtam semmi lelkesedéssel.
-Nekem most Spanyol... Találkozunk ebédnél - mosolygott ellen állhatatlanul. Ajkaimba haraptam és néztem ahogy egyre távolabb kerül tőlem.

Alig vártam, hogy ebéd legyen. Pár másodpercre vált még csak el tőlem, de már így is hiányom van. Beleszerettem Edward Cullen-be? A szerelem ilyen hirtelen jön.
Ilyet még senki iránt nem éreztem... Szeretem Edward-ot. Ebben biztos vagyok. De pár óra alatt belelehet szeretni valakibe? Igen... szerintem belelehet.
Még ábrándoztam volna de már késésben voltam így is szóval mentem a következő órámra.

***

Folyamatosan az órát néztem mikor csöngetnek ki. Ez volt az utolsó órám ma és az ebéd szünet is most lesz. Ami annyit jelent, hogy láthatom Edward-ot.
Végre kicsöngettek összeszedtem a cuccaimat. Jessica elém jött.
-Jóban vagy Edwrad Cullen-el?-mért végig.
-Öhm... talán. Ma vele eszek... - Jessica ha lehet még rondábban nézett. Angela mutatta, hogy ne foglalkazzak vele én meg siettem e menzára.

Előttem szerencsére jött Edward és meg oda mentem.
- Szia - köszönt ellenállhatatlanul.
- Szia - köszöntem vissza kábultan.
- Megyünk enni? - mosolygott, mintha ez valami sajátos kis viccen szórakozna. Nem kérdeztem rá inkább mentünk a menza felé. Ismát kideülledt szemekkel néztek minket. Edward ezen csak elmosolyodott.
-Két okból néznek így minket. Egy mivel új vagy a suliban... Kettő mert velem vagy...-mosolygott.
- És nem szoktak hozzá, hogy mindig van valaki melletted? - csúszott ki a számon.
-Mire célzol? - kérdezte. Nem szólaltam meg inkább ajkaimba haraptam - Jaj értem! - leesett neki - Még soha nem volt barátnőm... - mondta és rám nézett.
-Oh... én... sajnálom! Csak Jessica olyanokat mondott, hogy minden csajjal kikezdesz... Sajnálom! - szabadkoztam. Elmosolyodott - legalábbb nem haragszik.
-Semmi baj. Jessica elég nagy pletyka fészek. Minden össze hord...- vigyorgott. Aj... Ez annyira kínos. Nem hiszem, hogy Edward hazudna nekem azt felismerném túl sok tapasztalatom van.

-Azt hiszem nem fogok akkor többet ijet gondolni - mondtam - Sajnálom mégegyszer.
-Semmi baj, de ne mond többször - oh... az a mosoly... Ez törvénytelen!

Edward udvariasan előre engedett - ezt nem sokan csinálták még nekem, kivétel a filmekben. De az más... az fel sem ér ezzel.
-Te nem eszel? - kérdeztem mikor cska egy vizet és almát tett a tálcájára.
-Szigorú diétán vagyok.
- Oh... Értem... - frappáns válasz, de csak ennyi telt tőlem. Itt ha lehet még jobban bámultak minket.
Szemem a Cullen asztalra tévedt Rosalie * ölök-a-szememmel* nézést lövelt felém. Elfordítottam a fejemet.
- Mi az? - kérdezte Edward.
- Semmi - vágtam rá gyorsan.
- Nem hiszek neked - vigyorgott.
- Azt hiszem a családod nem kedvel... Már mitn Rosalie biztosan nem... - motyogtam és leültem.
- Rosalie-val ne foglalkozz - én se szoktam. Nem tudja elviselni ha vannak nála szebbek is - vigyorgott. Lesütöttem a szememet, ilyet még senki se mondott nekem.
- Kösz - csak ennyit tudtam mondani.

Elkezdtem enni az ebédemet. Most sokkal jobb volt, mint a múltkor. A tegnapi kaja... Az borzaszt volt. De ez ehető!
Edward egy falatot se evett de nem tétlenkedett mivel engem nézett. Ami eléggé zavaró volt - végülis jó értelemben.
- Ilyen szigorú ez a diéta? - kérdeztem.
- Öhm... igen - mondta. Valamit titkol....
- És ez miért kell? -kíváncsiskodtam. Gonosz vagyok, de érdekelt.
- Cukor beteg vagyok - nagyon bizonytalanul mondta. Elmosolyodtam. A tekintetét kerestem és meg is találtam benne a választ.
- Nem hiszek neked. A szemeid hazudnak... - mosolyogtam - De inkább nem faggatlak.
Zavartan elmosolyodott.

***

Edward-dal a pakolóban sétáltunk. Nagyon jó fej volt. Nem olyan ahogy Jessica bemutatta Őt nekem.
- Akkor holnap találkozunk - búcsúzott el tőlem. Nem akarok elemenni! Itt akarok vele maradni! - nyávogtam magamba.
-Oké - vigyorogtam - Szia! - köszöntem el tőle és beültem kocsimba. Elővettem a sluszkulcsot és beletettem a gyújtásba.
Próbáltam felpörgetni a motort... De nem sikerült. Többszöri próbálkozásra se.
- Ne... ne kérlek! - mondtam és mégegyszer megprobálkoztam. Ennyit arról, hogy milyen masszív kis autó... Fejemet a kormányba vertem.

Valaki kinyitotta mellőlem a kocsi ajtót.
- Nem indul be a kocsi? - kérdezte.
- Hát nem... - morogtam és kiszálltam - Azt hiszem gyalogolok - mondtam és már indultam de Edward megragadta a karomat.
Olyan hideg volt a keze... Feltűnően hideg. És a keze is olyan fehér volt...
- Majd elviszlek - mondta és már a kocsija felé vonszolt. Nem is adott választási lehetőséget - bár én örülök neki, hogy plusz időt vele lehetek még.
- Nem baj biztos? - kérdeztem mikor beült mellém.
- Dehogyis - vigyorgott és felpörgette a motort.

Kecsesen kiállt a parkolóból és vezetett.
- És a kocsimmal mi lesz? - kérdeztem. Mert azt nem magyarázta el.
- Azt bízd csak rám.
- Ennyi mindent nem várhatok el tőled... - tiltakoztam.
- Dehogynem - mosolygott és kiszállt a kocsiból majd kinyitotta nekem az ajtót.
- Köszönöm. Amúgy honnan tudtad, hogy itt lakok? -kíváncsiskodtam mert én nem mondtam neki. Azt hiszem Edward sok mindent titkol előlem de majd ha akarja megossza velem.

- Nem jössz be? -kérdeztem mikor elkisért teljesen az ajtóig.
- Nem zavarok?
- Dehogy! Úgy sincs itthon senki... Csak én... Már mint csak én lakok itt. Áh... ezt jól elmondtam - nevettem és kinyitottam az ajtót. Ha itt van mellettem Edward annyi hülyeséget tudok összemondani.
- És, hogy tetszik Forks? - kérdezte mikor bejött.
- Eddig tökéltes - vigyorogtam.
Edward körbe nézett a házban. Valamin megakadt a szeme, megijedtem mert azt hittem valami képet látott meg amin én vagyok - szőkén. De nem.
- Hitel kártya? - vigyorgott. Nagy kő esett le a szívemről, hogy csak ezt látta meg - Alice, a húgom imád vásárolni... - elborzadt.
- Én nem igazán szeretek... De néha azért elmegyek. Így lesz ez valamelyik nap is... - mondtam és odamentem mellé
- Rose és Alice ilyen... vásárlás.. imádó. Erre nem lehet szavakat mondani - vigyorgott.

- És te is ilyen " vásárlás imádó" vagy? - kérdeztem.
- Nem! - vágta rá egyből - Emmet, Jasper és én kifejezetten utálunk vásárolni. Sőt Esme és Carlisle se. Ők amúgy a nevelő szüleim - magyarázta.
- Kár, hogy nem szeretsz vásárolni. Elhúztalak volna magammal - vigyorogtam.
- Veled elmegyek! - vágta rá túl gyorsan. Elnevettem magamat.
- Vigyázz mert komolyan gondolom - kacérkodtam vele.
- Állok elé.
- Komolyan? Elviszlek vásárolni! - fenyegettem.
- Legyen!
- Te akartad! - azzal megragadtam a kezét. Eltettem a hitelkártyámat felvettem a táskámat és kihúztam Edward-ot az udvarra.

- Még meggondolhatod magadat - mondtam neki. Legyintett egyet.
- Feláldozom magamat - vigyorgott - Csak az én kocsimmal tudunk menni.
-Ajj... tényleg. Nem baj? - kérdeztem. De tapló vagyok... Átveszem John szerepét.
- Dehogyis - kinyitotta az anyós ülés felöli ajtót.
- Köszönöm - mondtam és beült mellém. Felpörgette a motort.

- És hova szeretnél menni? - kérdezte.
- Nem tudom. Én nem vagyok még járatos a környéken... Alice hova szokott téged elráncigálni? - kérdeztem vigyorogva. Rám nézett és megforgatta a szemét.
- Seattle... Port Angeles... - sorolta.
- Menjünk Port Angeles-be, az szerintem közelebb van.
- Rendben - vigyorgott és beletaposott a gázba. Feltekerte a rádiót egy tök jó szám ment rajat. Aztán sztár hírek. Britney... Jennifer Lopez... Shakira...

-Isabella Hartford! - fülelni kezdtem - Az új tini sztár, már napok óta nem jött ki lakásából. Paparazzik minden mozdulatát figyelik. Menedzsere azt nyilatkozta, hogy mostanában egy szerepet se vállal el. Szóval tartja vele a kapcsolatot. John Straker, újdonsült barátja - azt hiszem pasi értelembe érti - minden interjúban nyilatkozza, hogy milyen jól megvannak. De mindig goromba vele. Mi lesz Isabella-val? Leterheli ez az élet? Meddig fogja bírni? - és még rengeteg ehez hasonló kérdést tettek fel.

- Ez csend háborítás is lehet... Ha nem akarja elvállalni nem fogja! - morogtam magamban. Hogy lehetnek ilyen taplók? Miért teszik ezt velem?
- Minden rendben?
- Csak... annyira idegesítő! Mindenki Isabella Hartofrd-ról beszél. Neki és minden sztárnak saját élete van... Nem tudom miért teszik ezt velük... - morogtam. Edward elmosolyodott.
- Be kell vallani jó hangja van. Alice mindig ordítatja a szobájában a CD-jeit. Annyi mindent tud róla... - rázta a fejét - És amiket elmond én is megtanulom.
Szuper... Még egy ok, hogy ne fedjem fel titkomat...

- Megérkeztünk! - mondta.
- Máris? -csodálkoztam. Körübelül tíz perce indultunk el.
- Igen. Végig 130 - al mentem - vallotta be.
- Mennyivel? - kerekedtek ki a szemeim.
- Inkább menjünk- vigyorgott és kiszállt a kocsiból. 130 - al? Nem vettem észre, mivel az a szerencsétlen rádió lefoglalt engem.
Kiszálltam a kocsiból.
Az eget vastab felhőréteg fedte. Azt hiszem eső lesz.
- És mit szeretnél venni? -kíváncsiskodott - Cipő... ruha... esetleg mindkettő?
- Mindkettő - mondtam - Amúgy mikor voltál utoljára vásárolni? - kérdeztem.
- Két hónapja? Ne hozd fel Alice-nek.

- Nem fogom - biztosítottam róla - De... fel kéne ugye újítani a ruhtárod - vigyorogtam.
- Ha te nem vásárolsz olyan... vadállatul, mint Alice. Akkor legyen - ezt amúgy nem gondoltam volna, hogy beleegyezik. De láttam a szemében, hogy nem bánja.
- Rendben - azzal bementem - Azt veszel amit szeretnél. Én álom - mutogattam a hitelkártyámat.
-Nem. Majd én állom - vigyorgott.
- Azt nem engedem! Már annyi mindent tettél értem és amúgy is van pénzem! - vitatkoztam vele.
- Kérlek... - nézett rám nagy szemekkel.
- Ajj... - morogtam és bementem egy boltba.
- Szóval nyertem? - vigyorgott.
- Igen! De akkor mondj valamit, amivel meghálálhatom! - akadékoskodtam.
- Nekem az bőven elég, hogy velem vagy... - mondta őszintén. Lesütöttem a szememet mert éreztem, hogy arcomat elönti a pír.

- Menjünk be oda - húztam be egy cipő üzletbe. Amint beléptem meg is láttam magamnak egy nekem tetsző csizmát.
Oda mentem egyből kerestem egy számomra megfelelő méretet és felpróáltam. Kerestem egy tükröt amiben megnéztem, hogy áll rajtam. Szerintem jól állt.
- Nekem tetszik - lépett mellém Edward. Akinek a kezében szintén egy doboz volt. Kinyitottam a dobozt.
- Női cipő? - ráncoltam össze a szemöldökömet.
- Alice-nek szülinapja lesz - vigyorgott.
- Oh... így már értem... - vigyorogtam. Nekem is venni kéne neki valamit. Igaz még egy szót nem beszéltem vele. De nem baj. Majd jóba leszek vele.

- Bella, csörög a telefonodod - észre se vettem.
- Köszi - küldtem felé egy mosolyt amit viszonzott. Megnéztem a kijelzőt. John... Kinyomtam majd kikapcsoltam a telefont.

- Annyira nem fontos, hogy felvegyem - vigyorogtam.
- Hát te tudod. Következő megálló? - kérdezte mikor fizetett.
- Valami ruha bolt kéne... - gondolkoztam el, szét néztem - Megvan! - vigyorogtam - Ez a kedvenc boltom!
- Hát akkor menjünk oda - kézen fogott és bementünk oda. Ez annyira jól esett. Miért akarnak engem összehozni John Straker-rel? Edward ezerszer jobb nála és még udvarias is!
Kit érdekel John?

***

Edward miután fizetett gyorsan elővettem két ruhát ami az egyik Alice- é a másik meg Edward-é.
- Köszönöm - azzal kimentem a boltból.
- Úgy volt, hogy én fizetek! - morcosan.
- Boldog szülinapot - vigyorogtam és a kezébe nyomtam az egyik szatyrot.
- Nincs is szülinapom - mosolygott.
- Az nem számít! - mondtam - Amúgy mikor van? - kérdeztem. Ha már így belemerültünka témába...
- Június 20-án - válaszolt és kivette a fölsőt amit vettem neki. Nem nagy ajándék de szerintem tetszett neki.
- Na milyen? - kíváncsiskodtam.
- Ez nagyon tetszik Bella - vigyorgott - Köszönöm - ölelt meg- Ezután veled jövök vásárolni - elnevettem magamat.
-És ez Alice, odaadnád neki és mond neki, hogy Boldog Születésnapot - mondtam.
- Meglesz.

- Be akarsz még menni valamilyen üzletbe? -kérdezte.
- Nem... azt hiszem elég lesz tíz szatyor ruha... - mutattam a kezében lévő dolgokra. Kivettem néhány darabot a kezéből.
Amúgy nem engedtem meg neki, hogy mindent Ő fizessen ezért a felét én fizettem.

Kint a parkolóban szakadt az eső ezért nem akartam kimenni az esőre. Megálltam, hogy a tető a fejem fölött legyen.
Edward rám nézett és elvigyorodott. Tudtam mit akar.
- Na ne! - mondtam.
- Na de! - vigyorgott megragadta a csuklómat és kihúzott a szakadó esőbe. Pár másodperc alatt csavarni lehetett volna belőlem a vízet. Edward csak nevetett és aztán én se bírtam sokáig. Muszáj volt nevetnem.
- Most már boldog vagy, hogy csurog belőlünk a víz? - mutattam magamra.
- Igen teljesen.
- Örülök, hogy elégedett vagy - mondtam. Felnéztem az égre apró eső cseppek zúdultak az arcomba.

- Igen az vagyok - vigyorgott - Na menjünk mert megfázol és azt nem tudnám a szívemre venni.
- Oh hát nem vagyok én olyan törékeny kis virágszál - vigyorogtam rá kacérán és ránéztem.
- Oh dehogynem - kivette a kezemből a szatyrokat és betette a csomagtartóba.
- Köszönöm - mondtam.
- Szívesen - válaszolt. Oda mentem hozzá és nyomtam az arcára egy apró puszit.

- Ezt miért kaptam? - vigyorgott.
- Sok mindent tettél értem... - mondtam és félre dőltöttem a fejemet. Hajamból csurgott a víz de nem zavart. Edward közelebb jött hozzám és átkarolt.
- Menyünk mert tényleg megfázol - suttogta a fülembe és egy jól eső borzongás futott végig rajtam.
- Rendben - csak ennyi tudtam mondani. Teljesen elkápráztatott.

- Biztos, hogy beülhetek? Csupa víz vagyok... - mutattam magamra.
- Nem számít! - mondta és beültetett a kocsiba.
Megkerülte az autót - én persze nem tudtam róla levenni a szememet - majd beült mellém.

- Nem vázol?
Megráztam a fejemet. Olyan jó volt, hogy valaki tényleg aggódik értem vagy gondoskodik rólam. Szüleimen kivül senki se csinált ijet. Mindenkinek csak az számított, hogy ki vagyok.
Útközben többször megfordult a fejemben, hogy elkéne majd mondanom az igazat. De mivan ha akkor Ő is úgy viselkedne velem, mint mindenki más?!
Ezt nem néztem ki belőle... De féltem, hogy ezután majd Isabella Hartofrd - ként fog kezelni engem. És nem Bella Swan - ként.
És mi van akkor, ha kiderül, hogy ki is vagyok valójában? Akkor még rosszabb mert kiderül, hogy hazudtam neki...
Nem tudok mit csinálni. Egyik lehetőség se jó...
Azt hiszem este ezen fogok majd agyalni... hogy mi a legmegfelelőbb megoldás....

3.fejezet

Is made to need this for me?-3.fejezet

(Bella szemszöge)

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Mikor állítottam be ezt a vackot? Megnéztem, hogy hány óra. Fél hét... Ideje lenne kikecmeregnem az ágyból mert fél nyolcra már ott kell lennem.
Feltápászkodtam a kanapéról. Bementem a szobámba és néztem valami ruhát. Egy farmer mellet döntöttem és egy hosszított felsõvel.
Utam ezután a fürdõszobába vezetett. Mivel este csak simán ledõltem az ágyba nem fürdötem. A tusoló alá álltam.és magamra engedtem a forró vizet-ez ellazított.

-Azt hiszem már eleget álltam itt-kimásztam a tusoló alól magamra tekertem egy törölközõt. Hajamat kifésültem megmostam a fogamat majd felöltöztem.
Elég fáradt voltam és levágtam egy sor szenvedést az öltözéssel de végül sikerült felöltöznöm-semmi sérülés nélkül.

Nem igazán voltam éhes mivel elég ideges voltam a mai nap miatt. Elnevettem magamat, a nagy díjátadókon premiereken nem izgulok így. Akkor az iskolától miért félek? Csomagoltam magamnak egy szendvicset mert hátha éhes leszek. Majd azt betettem a táskámba.
Ránéztem az órára. Negyed nyolc. Ha most elindulok odaérek. Felvettem a kabátomat majd kiléptem a szabadba.
Már reflexből is takartam magamat,de aztán leesett, hogy fölösleges mivel itt-remélem-még nem ismerik igazi énemet. Beültem a kocsiba feltekertem a fütést. Elég lassan melegített azt hiszem mire oda érek már meleg is lesz benne.
De addigra meg már fölösleges lesz.

Lassan mentem az úton mert le volt fagyva az út. Még elég korán volt ezért még rengeteg hely volt. Be álltam a legközelebbihez ami a bejárathoz van. Leállítottam a motort.
Mellém beállt egy szürke Volvo. Nem rossz autó. De az én drága Mercedes-em jobb. Ezen el is mosolyodtam. Sajnáltam, hogy nem lehetett itt. De most így jobb nekem.
Vettem egy nagy levegőt és kiszálltam a kocsiból. Minden szem rám szegeződött. Most már nem izgultam mert eszembe jutott, hogy álltam már kint több ember előtt is.

Bementem az épületbe onnan pedig az irodához.
Ugyanaz a nő volt ott, mint tegnap. Mosolyogva üdvözölt engem.
-Jó reggelt. Itt az órarended és a könyveid. Sok sikert a mai naphoz- mosolygott rám bíztatolag. Viszonoztam ezt.
A könyveket beleraktam a táskámba az órarendet a kezembe tartottam.
Az első óra: Fizika. Ilyen kemény tantárggyal kezdeni a napot? Nem semmi. Amúgy vissza kell szoknom az iskolai élethez mivel magán tanuló voltam és ott jól teljesítettem.
-Te vagy az új lány?-jött oda hozzám egy barna hajú csajszi.
-Igen, Isabella Swan vagyok-mosolyogtam.
-Én Jessica Stanley-mosolygott Ő is-Hogyan szólíthatlak?
-Bella-nak.
-Rendben Bella mi lesz az első órád?-kérdezte.
-Fizika-motyogtam.

-Nekem is! Megyünk együtt? És megmutathatom a termet-mondta.
-Annak örülnék-vigyorogtam rá. Bólintott majd együtt mentünk a fizika terem felé.
Mindenki engem bámult de nem érdekelt csak előre néztem. Néhány srác küldött felém egy-két fütyött is amin csak elmosolyodtam.
-Hé Jessica ki az új barátod?-jött oda öt tanuló.
-Ő itt Bella Swan. Bella Ők itt a barátaim; Angela, Lauren, Mike, Ben és Tyler.
-Sziasztok-köszöntem nekik.
-Szia-köszöntke egyszerre. A három fiú eléggé nyomult rám. Nem igazán voltak az eseteim szóval udvariasan vissza utasítottam a randikat amit kértek tőlem. Ez egy részt hízelgő volt, másrészt viszont bosszantó.
Megérkeztünk a fizika teremhez Angela-nak is itt volt órája.
A tanár kérte, hogy mondjak magamról néhány dolgot.
-Isabella Swan vagyok. New York-ból jöttem eddig magántanuló voltam és... körübelül ennyi-mondtam és a tanárra néztem.
-Isabella kérlek üljön le Angela mellé-bólintottam és leültem ahogy a tanár kérte.

A többi órám viszonylag jól telt. A tanárok kérdeztek tőlem és én válaszoltam azokra.
Jegyet ma még nem kaptam. Pótolnom nem igazán kellet mert amit kérdezett mindent tudtam.
Ami zavart az az volt, hogy minden srác engem bámult és randikat kértek tőlem úgy, hogy még egy szót nem beszéltek velem. Én így kénytelen voltam visszautasítan őket.

***

-Hé Bella! Nem ülsz hozzánk?-kérdezte Angela.
-De szívesen odaülök-mondtam. Beálltunk a menza sorrba. Elvettem a mai menüt ami nem igazán volt valami gusztusos és leültem új barátaimhoz.
-Hogy-hogy magántanló voltál?-kérdezte Jessica.
Gyerünk Bella találj ki valami sztorit. Nem mondhatod, hogy sztár vagyok és a menedzserem így látta jobbnak.
-Nem szeretek róla beszélni...-adtam a színészt. Sajnáltam, hogy hazudnom kell nekik de nem tudtam mit csinálni.
-Semmi baj. Majd ha úgy látod akkor mond el-mondta Angela. Bólintottam és turkálni kezdtem az ételben.

-Huh este láttátok a tévében, hogy John Straker, hogy kiakadt?-hozott fel egy érdekes témát Tyler.
-Igen!-szólalt meg Mike is.
-Mi volt benne?-kérdeztem kíváncsian.
-Teljesen ki van akadva, hogy Isabella Hartford letaplózta Őt- vigyorgott.
-Én nem tudom elképzelni John-ról, hogy oylan bunkó lenne... Olyan aranyos!-azt hiszem elhányom magamat.
-Lehet a látszat néha csal...-mondtam-A sztár élet elég szeszélyes. Álítolag Isabella is azért vonult vissza mert nem bírja ezt a... stresszt tizenhét évesen...
-Szeszélyesek a sztárok. De be kell vallani Isabella Hartford jó csaj- még jó,hogy nem ettem mert azt hiszem kiköptem volna a kaját. Úristen... a tinik miket beszélhetnek a sztárokról.

-Oh jönnek Cullen-ék...-húzta össze magát, Tyler.
-Mi van velük?-kérdeztem.
-Nagyon nagyra tartják magukat... Furák mindannyian. Öten vannak. Jasper és Rosalie Hale Ők ikrek és Emmet,Alice és Edward. Mind egymással járnak. Kivéve Edward de neki senki se elég jó- sóhajtott fel Jessica. Szóval Ő probálkozott nála-De szerintem hagyd Őt... Mindenkit csak kihasznál... Kész Nő csábász...
-Olyan hiú lehet, mint John Straker-mondtam.
-Nem bírod a pasast?-kérdezte Angela.
-Nem igazán...
-Pedig sok lány ugrál érte-mutatott Lauren-re és Jessica-ra.
-Vannak kívételek- azzal felálltam és visszavittem a tálcámat. Ránéztem Cullen-ékre akik engem bámultak. Szemem megakadt egy bronzvörös hajú fiún. Azt hiszem Ő Edward. Ő elég helyes. De ha csak kihasználja a csajokat vagy senki se elég jó neki. Akkor nem igazán érdekel engem. Nem éri meg, hogy csak kihasználjon.

Rám emelte a tekintetét. Aranybarna szemei fogva tartottak engem. Gondolj arra Bella... Lehet csak kihasználna! És ha Jessica csak hazudott? És csak féltékeny, hogy nem lehet övé Edward?
De miért hazudna?
Levettem a szememet Edward-ról majd visszamentem az asztalhoz.
-Látom meghatott a menzás kaja-vigyorgott Mike. Megoforgattam a szememet.
-Egyszerűen imádom, jobbra nem is számítottam!-vigyorogtam.

Tyler elővette a fülhallgatóját.
-Mit hallgatsz?-kíváncsiskodtam. Kivette a fülemből és a fülemhez tette.
-Isabella Hartford-vigyorgott-Imádom a csajt-azzal visszatette a fülébe.
Én csak figyeltem rá. Most csak hét emberrel ülök itt és fogalmam sincs hány rajongóm van az iskolából. De abban biztos vagyok, hogy mindenki nekem rontani, síkitozna és autogrammot kérne, amibe végülis nem baj. Csak annyi, hogy annyi lenne mindennek.
Nem tudhatják meg. Kitörne itt a káosz.

Zsebembe rezegni kezdett a telefon.
-Nem kapcsoltam ki?-morogtam. Megnéztem a kijelzőt. Kinyomtam.
-Felvehetted volna-mondta Jessica.
-Áh... most nincs humorom ehez az emberhez...-mondtam de megint rezegni kezdett-Inkább felveszem mert úgy se hagy nyugton.
Megyek. Sziasztok!-intettem nekik és felvettem a telefont.

-Mit akarsz már?-kérdeztem-Meguntad magadat nézni a címlapokon?-kérdeztem egyáltalán nem udvariasan.
-Részben....-a kis egos,de beütném a képét. Nem Bella nyugi...- Amúgy te se panaszkodhatsz. Három oldal címlapján vagy...
-Igen?-egy újságot se vettem.
-Igen. Mi van nem nézel újságot?-kérdeztem.
-Nem mert mindenhol a te arcodat látom...-morogtam.
-Ezzel jár ha valaki híres-kinyomtam.
Végig szántottam a parkolón de a kezembe rezgett a telefon. Cullen-ék most jöttek ki az épületből. Szuper... Méltóság teljesen lépkedtek. Megforgattam a szememet. Tényleg annyira tartják magukat. Bár be kell vallani jól néznek ki. Főleg Edward... Fogd be Bella.
Előkerestem a kulcsomat de nem találtam. Akkor a telefon is csörgött.

-Áh....-morogtam majd felvettem-Mi akarsz?
-Legyél kedvesebb Isabella... Kedvesebb...-ismételte.
-Tudod mit? Veszek egy rohadt újságot amin a képed a címlapod van! Elolvasom a nyálas szöveget ami összehazudtál egy interjúban és a kukába teszem az újságot!-morogtam.
Megtaláltam azt a rohadt kulcsot kinyitottam az ajtót majd beültem. Cullen-ék már elég közel voltak. De nem hinném, hogy meghallották a beszélgetésemet.
Első utam egy újságoshoz vezetett.

Az újságosnál három újságot találtam - ahogy mondta - amin én és ez a tapló volt. Mindet megvettem. Beültem a kocsimba és olvasni kezdtem a főoldalt:
"Isabella Hartford! Mi lesz vele?" első címlapon.
"Már két napja ki se lépett a házból"-ezzel nem számoltam. Áh nem érdekel.
"John vigasztalja a színésznőt"
-Mi van?- még, hogy Ő kiálljon mellettem. Segítsen vagy valami az ki van zárva. Csak ellenem tesz valamit!
Belelapoztam a cikkbe és olcasni kezdtem.
Isabella most nagyon össze van zavarodva. A forgatások alatt is többször kiabált velem. Nem értem az okát. Elhívtam egy barátságos kis randira de durva módon visszautasított-az egy dolog, hogy kiabáltam vele. De ha valakinek tetszik valaki azt nem fenyegetem meg ha nemet mond!
És mi lesz a filmetekkel?-kérdezte az interjús.
Az első promotálás körübelül másfél hónap múlva lesz. Addig remélem összeszedi majd magát.

Ő most tudja, hogy mit beszél? Vagy most, hogy letaplóztam és a fél világ elhitte, hogy ez így van. Jó fiú akar lenni és szerinte most elmebeteg vagyok. Jó legyen!-lecsaptam a földre az újságot és beletapostam a gázba.
Hazáig meg se álltam csak mereven előre néztem. Otthon kipattantam a kocsiból és bevetettem magamat a házba.
Ma még alig ettem szóval muszáj lesz ennem, ha nem akarom össze ájulni magamat.
Levettem a polcról egy tálat. A müzlimet és a hűtőből a tejet. Megcsináltam az ebédemet-mivel a menzán szinte semmi se ettem és elég éhes vagyok. Azért ironikus. Müzli ebédre...
Leültem a kanapéra és csak néztem ki az ablakon.

Azt hiszem megcsinálom a leckémet majd utána elmegyek futni. New York-ban is ezt csináltam és nem fogom abbahagyni.
Az üres tálat beletettem a mosogatóba-most nem mosogattam el. A táskámból kivettem a tanulni valót.
Visszaültem az előző helyemre és bújni kezdtem a könyveket. Amikor ötödjére olvastam el az egészet akkor kezdtem el érteni. Amikor a filmbe kell tanulni szerepet akkor olyan könnyne megy.
Lehet,hogy azért mert azt szeretem csinálni és érdekel is. De az ilyen unalmas dolgok nem nagyon érdekeltek engem.
-Na jó nem bírok tovább ülni fölötte!-letettem magam mellé a könyvet. Ránéztem az órára: fél hét. Amikor elkezdtem tanulni négy óra volt és még nem is igazán tudom.

-Nem érdekel!-motyogtam. Felálltam és felmentem az emeletre. Jó vastagon felöltöztem felvettem egy melegítő szettet.

A hajamat lófarokba kötöttem. Elővettem az MP4-emet majd lementem az emeletre. A szél dzsekimet vettem fel.
A nappaliban a villanyt úgy hagytam nehogy ebtörjenek vagy nem tudom.

Kimentem a szabadba. A nap még csak most kezdett lemenni. Itt nyár volt. Hát az időjárás inkább megfelel ősznek... Na mindegy.
Bekapcsoltam az MP4-emet és hallgatni kezdtem a rátöltött zenéket.
Nem tudom már mióta futottam de nem akartam megállni mert nem fáradtam. Nem néztem előre csak futottam.
New York-ban is ezt csináltam ha leakartam vezetni dühömet vagy nem voltam jó paszban.
Valami rezgett a zsebembe.
-Komolyan mondom beledobom a telefonomat az első kukába- morogta. Kivettem a fülemből a fülhallgatót.
-Meggondoltad a filmet?-kérdezte a menedzserem, Josh.
-Igen.
-És mire jutottál?-kíváncsiskodott.
-Nem! Nem fogok szerepelni benne!-mondtam. Először meg se szólalt.
-És mond csak, Isabella! Mi az a fontos ok, hogy nem tutsz benne szerepelni?-kérdezte.

-Hogy pihenni szeretnék és egy új életet! Ennyit én is megérdemlek! Mennyi dolgot csináltam az utóbbi években nem?
-Ez igaz. De szeretném, hogy ebbe a filmbe szerepelj!
-Én meg nem szeretném! Sajnálom. Most megyek. Szia!-és letettem.
Nyugi Bella. Nem fogsz ideges lenni... Inkább fuss tovább-bíztattam magamat.
És ezt tettem. Kezdek nyugodt lenni.... Biztos Forks van rám ilyen hatással.
New York-ban ilyenkor már törtem zúztam. De itt nem. Újabb jó pont Forks-nak.

2.fejezet

Is made to need this for me?-2.fejezet

(Bella szemszöge)

Minden megvan... A bõröndöm-ami elég nagy és mindent beletudtam paszírozni-az útlevelem és pénzem. Meg a bank kártyám...
-Akkor most lopozzunk ki a hátsó ajtón-ezen az ajtón körübelül háromszor közlekedtem. Kinyitottam ami egy másik útra vezetett. Körbe néztem de senkit se láttam. Ez se minden napi... Csak senki se vegyen észre, hogy barna hajjal jövök ki a házból. Ha már innen kijöttem nyugodtabb leszek.

Bezártam az ajtót-ismét szétnéztem és fogtam egy taxit.
Amikor Isabella Hartford-ként fogtam taxit, rögtön megálltak. De, mint Bella Swan-ként. Nem állt meg elsõre.
De legalább normális ember lehetek-járt ez az eszembe.

-A New York-i repülőtérre-mondtam unottan rám nézett. Én csak bambultam rá majd visszafordult a volánhoz.
Bunkó-morogtam magamban.

Elég szenya volt a pasas. Azért elég taplóság ha mással is így viselkedik. Mi csak emberek vagyunk. Én meg nem tehetek róla, hogy ez a munkája. Jó elhiszem, hogy unalmas egész nap a kocsiban ülni és autókázni. De tehetek én errõl? Szerintem nem.
Elkérte a pénzt szó szerint kitett a kocsiból. Egy paparazzi se követett- eddig siker.

De kezdtem izgulni, hogy mi lesz ha megmutatom az útlevelemet. Én kerültem sorra. Oda nyújtottam az út levelet de csak simán elvette. Szerintem nem is nézte meg.
-Kellemes utazást-mondta a nõ.
-Köszönöm-elmosolyodtam nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen fog menni. Legszívesebben ugráltam volna de elég furcsán jött volna ki.

-A Port Angeles-be induló gép tíz perc múlva indul. Kérek minden utast, hogy szálljon fel!-hallottam meg a hangos bemondót. Úgy tettem ahogy mondta.

***

A repülõn ismét mindenki "levegõnek" tekintett.
Leszállt a repülõ Port Angeles-ben. Innen kell tovább mennem Forks-ba taxival.
Kiléptem a szabad levegõre. Itt nagyon hideg volt. Fújt a szél és az esõ is eleredt. Mekkora lehet a hőmérséklet ingás New York és Port Angeles közt. Ezen elgondolkodtam, de nem jutottam semmire. Csak erre: sok.

Gyorsan fogtam egy taxit. Itt már könnyebben ment. Biztos itt jobb a közösség vagy csak mázlim volt.
-Hova vigyem?-kérdezte udvariasan a sofõr.
-Ide-oda nyújtottam a cetlit amire rá volt írva a cím.
-Rendben-mondta és elindult. Kezdtem izgulni.
Eldöntöttem, hogy iskolába is fogok járni. Elég feltünõ lenne ha egy tizenhét éves lány nem járna suliba. De munkája sincs. És mégis van pénze... Lehet kisebb munkát is válalni fogok. Még se költhetek dollárokat csak úgy. Évekkel késöbb már nagyon feltünő lenne.
Milyen nagy dolgokba gondolkodok. Évekkel késöbb is itt... Szép is lenne. De még meg kell ismernem a várost és hátha akkor is megmarad eddigi véleményem.

-Mit gondol Isabella Hartford kibukásáról?-zökkentett ki a gondolataimból. Megijedtem mert azt hittem, hogy rájött ki vagyok. De aztán rájöttem, hogy csak feltett egy kérdést.
-Én teljesen egyet értek vele. Nem lehet könnyû a sztár élet fõleg ha nincs magán élete-mondta és közben az ablakon néztem ki.
-Igen én is így vagyok vele. Csak most mindenki arról beszél, hogy megalázta John Straker-t.
-Hát... akkor azt hiszem este tévét fogok nézni. Kíváncsi vagyok mit mondanak-nevettem. Oh ha tudná, hogy velem ül egy autóba. Rögtön neki menne egy fának.
-Azt hiszem én is-mosolygott. Na ez a pasas rendes. A New York-i pasas nem. Az egy tapló volt-Amúgy tehetséges lány, szóval kár lenne ha valami baja lenne ebből. Minden CD-je megvan. Mutatta.
-Ez jó-mosolyogtam.

***

-Megérkeztünk!-mondta. Kiszállt kinyitotta nekem az ajtót kivette a csomagomat.
-Köszönöm-odaadtam neki a pénzt. Azzal elment. Megnéztem a házat.
A ház nem volt nagy,de kicsi se. Nekem pont elég volt.
Eddig amúgy a házat soha sem láttam. Csak tudtam, hogy van egy ház és az én nevemen van.. Isabella Hartford-én... Gratulálok! Na mindegy. Ez nem lesz olyan feltünõ... Majd valahogy ki magyarázom.

Bementem a házba. Jól emlékeztem be van rendezve. Vennem kéne egy autót... Az otthonit csak nem hozhattam el ide.
Most jó a használt is. Most nem állíthatok ide egy luxus kocsival... Az durva lenne...
Kipakoltam a cuccaimat. Nem tartott sok ideig mert nem sok ruhát hoztam úgy voltam vele, hogy majd veszek.

-Ezzel végeztem... Most el kéne menni kocsit nézni...-út közben láttam egy kereskedést. És nincs is olyan messze szóval el birok gyalogolni is.
Bezártam az ajtót és boldogan sétáltam az utcán. Nem vett észre senki. Nem zavarták az életemet. Ez így teljesen jó. Önkétlenül is mosoly jött az arcomra. Nem is tudom mikor éreztem magam ilyen jól.
Forks kis város volt. Állítolag Washington-állam legcsapadékosabb helye.

-Megérkeztem-vigyorogtam és bementem a kereskedésbe.
-Jó napot hölgyem-jött oda egy harminc év körüli pasi-Miben segíthetek.
-Egy autót szeretnék, csak annyira, hogy elmehessek iskolába vagy a közeli városokba-mondtam el az igényemet.
Bólintott majd mondta, hogy kövessem. A szemem megakadt egy autón. Nem volt új,de tudtam nekem az kell.

-Ez mennyibe kerül?-kérdeztem és egy régi Chevy-re mutattam.
-Mindössze ezer dollár. Elég jó ár. Mert ez egy masszív kis autó- mondta.
-Megveszem!-döntöttem el. Egyik filmemben volt egy pont ilyen autó és már akkor is imádtam.

-Rendben akkor jöjjön, hogy aláírjuk a papírokat-mondta én követtem õt. Aláíratott velem egy két papírt.
Garancia nincs rá,de nem is kell mivel tudom, hogy ez jó kis autó lesz nekem.
Már ezzel mentem haza is. New York-ban napokat... heteket kell várni egy kocsiért legyen az új vagy használt. Újabb jó pont Forks-nak lehet kis város de minden van. Kivéve nagy árúházak... De akkor bemegyek egy közeli városba.
Be ültem "új" autómba. Felpörgettem a motort ami egyáltalán nem hasonlított luxus kocsimra ami most a garázsban pihen.
De tetszett mert olyan volt, mint a filmben és a szívemhez nőt.

Eldöntöttem először beiratkozok az iskolába. Fogalmam sem volt, hogy merre lehet. Elfelejtettem utána nézni. Forks úgy se olyan nagy, hogy ne találjak egy középiskolát!
Végig mentem a főúton. És megtaláltam, valahonnan gondoltam, hogy a főút mellet lesz. Nem tudom miért valami megérzés.
Beálltam egy szabad helyre, szerintem már nem sokan lehetnek itt mivel fél négy van. De remélem az iroda még nyitva van.
Kiszálltam a kocsiból és bementem az iskolába. Végig mentem a folyóson majd megláttam, hogy kiírták: titkárság. Arra vettem az irányt. Az asztal mögött egy ötven év körüli nő lehetett.

-Jónapot-köszöntem neki udvariasan. Felnézett szemüvege mögül és elmosolyodott.
-Miben segíthetek?-kérdezte kedvesen. Itt mindenki ilyen rendes? Ehez hozzá tudnék szokni.
-Szeretnék beiratkozni az iskolába-mondtam. Bólintott majd elém nyújtott egy lapot.
-Ezt töltsd ki légyszives-elővettem egy tollat és gyorsan kitöltöttem. Átnéztem, hogy minden rendben írtam-e le. Majd visszaadtam.
-Köszönöm-mondta- Mikor szeretnél kezdeni?-huh ez ilyen kívánság műsor?
-Holnap...?-kérdeztem. Elmosolyodott.
-Rendben. Ha lehet akkor légyszives gyere be fél nyolcra és gyere ide. Odaadom a könyveidet és az órarendedet-bólintottam.
-Köszönöm-mosolyogtam.

Ez nagyon gyorsan ment. New York-ban szintén várhattam volna napokat. Plusz egy pont Forks-nak.
A telefon megcsörrent a zsebembe. Nem kapcsoltam ki? Mit tudom én...
Felvettem:
-Halló?-szóltam bele.
-Szia Bella!-mondta nyájasan John. Megkellet volna néznem a kijelzőt. -Szia Josh...-morogtam. A szélvédőmön egy újságot találtam. Nálunk hirdető izéket szoktak osztani. Itt újságot. Szuper. A fő cimlapon én voltam úgy ahogy el is mondtam az idézetemet.
Lapoztam. Elnevettem magamat.
-Hogy vagy?-kérdezte-Át gondoltad a randi dolgot-persze, hogy elrontsam a napomat?
-Elveszed a hírneved?-mondtam ami az újságban volt- Ha csak ezért hívtál akkor inkább megyek is...
-Nem!
-Hát... Az újság nem erről árulkodik-vigyorogtam-Este tévét fogok nézni-hecceltem, amúgy is néztem volna.
-Megbánod még ezt...
-Igen ezt már hallottam. Új szlogenek kellenének-mondtam és kinyomtam.

-Szánalmas vagy John Straker...-morogtam és belevágtam a kukába az újságot. Beültem az autóba majd haza vezettem. Olyan jó volt eddig minden... Erre hív Mr. Tapló és elrontja a napomat... Miért büntet a sors?
Bevágódtam a házba és egyből a tévéhez mentem. Bekapcsoltam. A telefon rezgett a táskámba-ismét. Most megnéztem a kijelzőjét.
-Hello!-köszöntem a menedzserednek.
-Isabella. Lenne egy film ami pont neked való...-mondta és már kezdett volna bele a részletezésbe de félbe szíktottam.
-Akár milyen csábító is ez... De nem!
-Még el se mondtam miről szól.
-Sajnálom,de bármiről is szól. Most nem szeretnék filmbe kezdeni. Pihenni szeretnék!-mondtam el vágyaimat.
-Így nem leszünk jóba Isabella. Most indulna be a karriered!
-Tudom de pihennem kell! Az isten szerelmére! Még csak tizenhét vagyok! Nem akarom tönkre tenni magamat. Megvan mindennem. Annyit kerestem a filmeimmel, hogy ha soha többet nem dolgozok is megálnék!-a végére már kiabáltam.
-Gondolt át ezt az egészet... Holnap este felhívlak majd-azzal lecsapta. Most elképzeltem ahogy fogja a fejét és járkál a nappalijában.

Ledültem a kanapéra és behunytam a szememet. Fogalmam sincs hány óra volt. De kint már sötét volt. Elöbb volt fél négy... Vagy ilyen gyorsan telik az idő... Vagy elvan borulva, de nagyon... Inkább gyorsan telt el az idő.
Lusta és fáradt is voltam megnézni, hogy hány óra van.
Behunytam a szememet és azt hiszem elaludtam. Mert nem emlékeztem semmire se.

1.fejezet

Na itt lenne az első fejezet :) Remélem tetszeni fog és elnyeri majd tetszéseteket. Légyszii íjratok komit mert így látom értelmének, hogy folytassam-e vagy ne.
Jó olvasást. Pussz Netty ^^

Is made to need this for me?

(Bella szemszöge)

A nevem Isabella Hartford. Nevem mindenhol ott van. Újságokon.. Tévében és már szó szerint a csapból is a nevem folyik. Ezt nem szimplán egoból mondom. Ez az igazság. Híres énekes és színésznő vagyok-mármint engem annak tartanak.
Szemem kék és hajam szőke.
Ha a lábamat kiteszem a házamból paparazzik hada lep el engem és meg se tudok tőlük mozdulni. Most is új filmem utolsó forgatására megyek. Aztán remélheőleg lesz egy kis szabadidőm.

Jelenleg New York-ban élek. Szüleim meghaltak. Ők jutattak el idáig engem-ezt próbálom észbe is tartani. De ennek nem mindig örültem. Óriási stresszel járt ez az egész.

Felveszem a napszemüvegemet és kiléptem az ajtón. A paparazzik már a ház előtt lesátrazva. Amint hallják az ajtó csukódását már fel kellnek és a fényképezőket kattogtatják. Sóhajtva beülök a kocsimba és kihajtok az útra.
Lesifotósok itt is utánam jönnek autójukkal. Miért vagyok én ilyen érdekes? Csak egy ember vagyok... Persze ezt ők nem így gondolják.
A jelző lámpa pirosat mutatott ezért megálltam. Hálelujá' a fotósok beértek ezért itt is fényképeznek. Próbáltam jó arcot vágni mert nem akartam, hogy az legyen a címlapon: Isabella Hartford a stressz szélén! Vajon meddig bírja még?
Ez részben igaz. De nem kell a nagyvilágnak is tudni erről.

A lámpa zöldre váltott majd elhajtottam egyenesen a stúdióba. Ma még egy romantikus jelenetet is veszünk. Pont ehhez van kedvem. Ráadásul a szerkesztők és a producerek minden áron azt akarják, hogy jöjjünk össze filmbeli partneremmel mert ez jót fog tenni a filmnek.
Beperelhetnek vagy vehetnek le a fizetésembõl amit kapok a filmért de nem fogok össze állni, John Straker-rel. Igaz helyes pasi. De neki minden lány csak egy játékszer. Én nem akarok az Ő játéka lenni.

Kiszálltam a kocsiból a testőrök már jöttek, hogy védjenek engem és bevezettek a stúdióba. Már mindenki ott volt. Megint késtem. Oké... nyugi Bella. Nem érdekel!
-Isabella menjen a smink szobába majd öltözzön át!-mondta el a programot Katie. Katie egy nagyon kedves lány volt. Mindig mosolygott és tényleg nagyon rendes is volt.
-Rendben-mosolyogtam rá és oda mentem ahova kérte.
Leültem a smink asztal elé és nem sokára jött Clarie is-a sminkesem.
-Hogy vagy Isabella?-jött oda.
-Uh...-temettem tenyerembe az arcomat.
-Mi történt?-guggolt le mellém. Ránéztem.
-Nem fogom én ezt sokáig bírni... Ha ennek a filmnek vége! Pihennem kell... Idegroncs leszek/vagyok-nevettem kétségbeesve.
-Minden rendbe lesz...-tette kezét a vállamra-De most kezdjünk neki a sminkelésnek mert engem viszont ki fognak nyírni-vigyorgott.
-Persze-próbáltam elmosolyodni. Valamennyire ez sikerült is- az a jó ha színész vagy... Az embereknek szemrebbenés nélkül tutsz hazudni. Igaz én nem szoktam csak akkor ha nem akarok senkit se megbántani.

***

-És vége a forgatásnak!-szólalt meg a producer. Fel lélegeztem és már indultam is az öltöző felé. Valaki megragadta a karomat. John...
-Isabella! Ma nem jönnél el velem randizni?-nézett rám. Sok kiscsaj- ahogy olvastam elolvad a szemeitől. Na én nem! Azt hiszi, hogy lehidalok előtte? Azt várhatod kis apám.
-Sajnálom,de nem-mondtam udvariasan. Ami elég nehezen ment.
-Miért?-kérdezte.
-Nem szeretek taplókkal lógni-küldtem felé egy bájos vigyort. Voltak már barátaim. De Ők is olyanok voltak, mint John. Kihasználtak engem, hogy híres vagyok, hogy minden jó buliba meghívnak engem és szereztek maguknak hírnevet. Akkor már ennyit értem nekik. Remélem boldogok-fortyogtam magamban.
-Ezt meg fogod bánni-mutatott rám.
-Mit fogsz csinálni? Beperelsz mert nem mentem el randizni? Oh... Bocs, te vagy John Straker. Te mindent megtehetsz nem igaz? Ezzel benne lehetsz a rekordok könyvébe. Az első pasi aki beperel valakit mivel nem ment el vele randizni-mondtam neki. Szeme össze szűkült biztos nem sokan mondanak nemet a nagy: John Straker-nek- Sok sikert hozzá-vigyorogtam.

Kirántottam karomat a szorításából és méltóság teljesen elvonultam onnan.
-Holnap lesz egy party, hogy vége a filmnek!-jött szembe velem Katy.
-Nem lenne baj ha nem jönnék el? Most tényleg ki vagyok merülve. És az a szemét John is felhúzta az agyamat!-morgolódtam.
-Nem nem baj. Amúgy mit csinált veled?-kérdezte tapintatosan.
-Elhívott randira. Én nemet mondtam neki és most azon tűnödik, hogy hogyan fog bosszút állni-ráztam a fejemet.
-Ez borzasztó...
-Igen,de nem érdekel. Hazamegyek és pihenni fogok-mosolyogtam rá- Remélem még majd találkozunk. Jó veled beszélgetni majd össze futhatnánk.
-Az jó lenne-csillant fel a szeme.
-Rendben. De most megyek átöltözni. Szia!-azzal az öltözőbe mentem.

Felkapcsoltam a villanyt bezártam az ajtót mert a fotósok ide is képesek bejönni. Leültem az egyik székre és gondolkozni kezdtem. Hogy min? Azt én se tudom... Semmi normálisra nem jutottam...
Felálltam. Gyorsan felöltöztem.
Megnéztem magamat a tükörben. Mert elég gáz lenne ha hiányos öltözékben mennék ki az utcára.
-Ez így jó-leoltottam a lámpát.
Végig mentem a folyóson ahol belopódzsot néhány paparazzi.
-Isabella! Mit gondolsz filmbeli partneredről Josh Straker-ről?-tette fel az egyik a kérdést.
-Hogy egy tapló!-csúszott ki a számon de nem érdekelt.
-Miért mondja ezt?
-Nem szeretnék példát mondani-tettem fel a szemüvegemet.
Kivágódtam az ajtón ahol már több tucat fotós várt engem. Áttörtem magamat köztük és beszálltam a kocsimba. Már látom a holnapi címlapot amin beszámolnak, hogy mit gondolok Jonh-ról.

Bementem egy élelmiszer boltba. Vennem kellene valami ehető kaját is. Mindig csak a pizzán vagy valami egészségtelen ételen élek. Ez most vátozni fog!
Mostantól kezdődjön az egészséges életmód. Igaz, nem vagyok benne biztos, hogy be is tudom majd ezt tartani. De próba szerencse!

Leparkoltam a parkolóba és bementem a boltba. Elvettem egy bevásárló kocsit. Végig néztem a polcon a szemem megakadt valamin.
-70% gabonával... Ez biztosan egészséges-motyogtam magamba. Beledobtam a kosárba.
-Isabella Hartford?-kérdezte tőlem egy kedves kis hang. Arra fordultam amerre hallottam. Egy kislány állt ott.
-Igen-mosolyogtam rá.
-Kérhetek tőled egy autogramot?-kérdezte és elém nyújtott egy lapot, tollal.
-Persze-nem tudtam volna ellen állni egy ilyen kis tüneménynek. Elvettem tőle a lapot és a tollat majd aláírtam neki.

-Tessék-adtam neki vissza. Udvariasan megköszönte majd odament az anyukájához aki mosolyogva várta őt. Nem tudtam én se megállni, hogy ne küldjek felé egy mosolyt.
Tovább folytattam a vásárlást. Mindent beledobáltam a bevásároló kocsiba-volt köztük egy-két egészségtelen kaja is. De nem élhetek csak zöldségen.
A pénztárhoz mentem egy húsz év körüli pasi lehetett ott. Először elakadt a lélegzete majd észbe kapott amin csak elmosolyodtam.
-Ha... harmincnégy dollár lesz-dadogta.
Odanyomtam a kezébe a pénzt.
-Köszönöm-azzal tovább álltam.

A paparazzi had természetesen már ott várt engem. Nem foglalkoztam velük csak mentem az autómhoz.
Nem tudom a bevásárlós képekkel mit fognak kezdeni. De ha ez kell nekik.
Bepakoltam a szatyrokat a csomagtartóba. Majd beültem a kocsimba. A motort felpörgettem majd kihajtottam a parkolóból.
Szerencsére egyszer se kellet megállnom mert kifogtam a zöld övezetet és nem kaptam egy piros lámpát sem. Meg kezdett esteledni is ilyenkor meg már nem annyira nagy a forgalom.

Beálltam a garázsba. Kivettem a szatyrokat nagy nehezen kinyitottam az ajtót és ledoptam azokat a konyhába.
Elővettem belőle a szükséges dolgokat ami kell nekem a vacsorához és elkezdtem megcsinálni.
Ez egy sima saláta volt ami nem tartott sok ideig. Beleraktam egy tálba majd bevonultam a nappaliba és bekapcsoltam a tévét.
Semmi normális nem volt benne,de aztán megláttam magamat egy képen. Majd a pasi rólam kezd el beszélni.

-Vajon mi fog történni Isabella Hartford-dal? Tizenhétéves létére tudja majd kezelni az életét?-tette fel a kérdéseket.
-Semmi... És valószínüleg nem-válaszoltam a kérdésére.
-Ez a videó ma délután készült amin John Straker-ről beszél.

-Isabella! Mit gondolsz filmbeli partneredről Josh Straker-ről?-tette fel az egyik a kérdést.
-Hogy egy tapló!
-Miért mondja ezt?
-Nem szeretnék példát mondani-azzal feltettem a szemüvegemet.

-Vajon tényleg igazat mond? És John a lányok bálványa még se olyan jó fiú?
-Igen igazat mond és nem a bálványa!-morogtam. Úristen... A tévével komunikálok.
Megcsörrent a telefon a zsebembe.
-Halló?-szóltam bele.
-Hogy nyilatkozhattál így rólam?-kérdezte hisztrérikusan John.
-Én csak az igazat mondtam...-mondtam neki-Ne aggódj! Az imidzsed már így is a nullán van. És ott is marad.
-Ugye tudod, hogy a producer ezt nem fogja megállni szó nélkül!- fenyegetett.
-Aha, de nem érdekel. Szabad világot élünk!-azzal kinyomtam. Megint csörgött.

-Halló...-hangom kezdett ideges lenni.
-Isabella Hartford!-a producer.
-Tudod néztem a tévét és láttam, hogy nyilatkoztál!
-És is láttam-feleseltem vissza neki.
-Ez tudod mennyibe kerül nekem? Ezzel a nyilatkozásoddal sok embert veszítettem és a film sikere is lejjebb ment!
-Én,csak az igazat mondtam! És ha megbocsátasz! Most megyek- most kikapcsoltam a telefont.
Ne hívogassanak!
-Ajj.. az étvágyam is elment!-morogtam a tálat az asztalra tettem és felmentem a fürdőszobába.
Kutatni kezdtem az egyik polcon.
Kiesett egy barna haj festék.
-Hogy kerül ez ide? Nem is volt ilyenem...-bár lehet. Mostanában sok mindenre nem emlékszek szóval már meg se lepődök!

Barna hajfesték... És ha Isabella Hartford nem lenne többé szőke? Hanem barna?
Kutattam még. Barna kontak lencse.
-Zseni vagyok!-vigyorogtam el.
Betettem és már nem is magamat láttam. Ez a kis eszköz mennyit változtatott rajtam! És akkor ha... befestem a hajamat? Nincs többé Isabella.
Új életet fogok kezdeni.

***

Miután elolvastam a leírást. Megcsináltam a hajamat. Vagyis befestettem. A törölköző még mindig rajta volt nem mertem megnézni. Féltem,hogy borzasztó lett.
-De egyszer úgy is le kell vennem...-azzal lerántottam a leplet.
Megkövülten néztem a tükröt ahol egy teljesen más lány volt. De nem rossz! Sőt. Még tetszik is.
Megszárítottam a hajamat. Már nem a szőke Isabella vagyok.

Hanem a barna Bella Swan. Igen, ez a név jó lesz-elvigyorodtam. Most már csak egy helyet kell keresnem...
Forks! Anyuéknak van ott egy házuk és azt hiszem be is van rendezve! Tökéletes lesz.
El kell intéznem még az utat Forks-ba. De mi lesz az út levéllel? Azon is Isabella Hatford van. De hátha nem köpnek be... Egy próbát mégis meg ér!
Lementem a telefonomért és el is intéztem a repülő jegyeket.
Minden meg van. És most már csak az van hátra, hogy új életet kezdjek Bella Swan néven.

Hi :)

Nyitottam egy másik oldalt (előző: www.twilightficek.blogspot.com). Itt egy új sztori lesz.
A címe: Is made to need this for me? - ami annyit jelent: Kellet ez nekem?
Rövid tartalma:

Isabella Hartford egy híres énekes színésznő. Új életet akar kezdeni ezért Forks-ba költözik Isabella Swan néven. Szembe találja magát a Cullen családdal akik nagyon furák számára. Vajon milyen kapcsolat lesz köztük? Sikerül titokban tartani új életét vagy lelepleződik?

Felcsigázott benneteket? Ha igen olvassátok a törit. :D