4.fejezet

Na itt a 4. fejezet. Szerintem elég hosszú lett, szóval ellesztek vele egy darabig xD
Pussz Netty ^^

(Bella szemszöge)

A második nap a suliban.
Leparkoltam a parkolóba. Kiszálltam a kocsiból, elég hideg volt úgy hogy egyből bementem az épületbe. Megkerestem a szekrényemet most ez még egy kis nehézséget jelentett, de azért megtaláltam.
Kinyitottam és kivettem azokat a könyveket amik nem voltak nálam, de lesz ma belőlük órám.

Mellőlem és valaki a szekrényében matatott, de nem vettem rá a fáradságot, hogy odanézzek.
-Szia-köszönt egy bársonyos hang. Kiesetek a kezemből a könyvek, nem azért mert olyan ijesztő lett volna. Hanem azért mert olyan gyönyörű volt és tiszta - elég fura de igaz.
Felvette azokat és a kezembe nyomta.
-Szia-Edward volt velem szembe. Próbáltam összeszedni magamat, hogy ne nézzen hülyének.
Belenéztem aranybarna szemeibe amik elnyeltek engem. Gyönyörűek voltak.
-Isabella Swan vagy, ugye?-kérdezte udvariasan.
-Igen-mondtam. Eszembe jutott, hogy Jessica mit mondott. Hogy csak nőcsábász... De nem nézem ki belőle! Nem érdekel Jessica!
-Én Edward Cullen vagyok-mutatkozott be.
Tudom-mondtam magamban.

-Milyen órád lesz?-kérdeztem.
-Biólgoia.
-Nekem is! Megyünk együtt? - érdeklődtem.
-Persze-mosolyodott el féloldalasan. Ahw.... az a mosoly! Most még ha színészi tudásomat is előveszem. Akkor se tudok nem leesett állal bámulni rá.
-Itt születtél Forks-ban?-oldottam a hangulatot.
-Nem... Pár éve költöztünk ide Alaszkából-mondta és rám nézett-Te miért döntöttél úgy, hogy ide jössz Forks-ba?-láttam a szemében, hogy tényleg érdekli.

-A szüleim meghaltak. Rengeteg teher jött a vállamra és szerettem volna kis városba új életet kezdeni - úgy éreztem neki mindent elmondhatok. Nem tudom miért, de volt egy ilyen érzékem.
Igaz nem voltam vele őszinte. Nem mondtam el neki, hogy ki is vagyok én. Hülyének is nézne...
-Sajnálom! Nem tudtam, hogy... - kezdett bele a szabadkozásba de leintettem.
-Semmi baj. Azért jöttem ide, hogy új életet kezdjek és, hogy elfelejtem a múltat- ez részben igaz.
-Rendben, de azért bocsánat még egyszer - de aranyos, hogy ilyen udvarias!-Kiengesztelhetek? - érdeklődve húztam fel a szemöldökömet - Ebédelsz velem?
-Persze! - egyeztem bele egyből.

Elég sokan megbámultak minket, hogy egymás mellet megyünk. De nem zavart. Ennyi baj legyen, nem érdekel engem más véleménye.

Bementünk a terembe, odamentem a tanárhoz aki Edward mellé ültetett. Imádom ezt a tanárt, eddig csak jót tett velem. Leültem Edward mellé elhelyezkedtem és figyelni kezdtem a tanárra.
Néha még se tudtam annak ellen állni, hogy ne nézzek Edward-ra szemem sarkából. Csodálkozva vettem észre, hogy néha Ő is engem figyelt. Ekkor ellepte az arcomat a pír. Ez nem sűrűn váltotta ki belőlem egy srác se. Sőt! Senki!
Még egyszer ránéztem Edward-ra-megint engem nézett. Önkétlenül is elmosolyodtam.

Kicsöngettek, össze szedtem cuccaimat és Edward engem nézett. Kicsit zavarba voltam de sikeresen összepakoltam. Aztán együtt mentünk ki a teremből.
-Milyen órád lesz? - kérdezte most Ő.
-Matek... - mondtam semmi lelkesedéssel.
-Nekem most Spanyol... Találkozunk ebédnél - mosolygott ellen állhatatlanul. Ajkaimba haraptam és néztem ahogy egyre távolabb kerül tőlem.

Alig vártam, hogy ebéd legyen. Pár másodpercre vált még csak el tőlem, de már így is hiányom van. Beleszerettem Edward Cullen-be? A szerelem ilyen hirtelen jön.
Ilyet még senki iránt nem éreztem... Szeretem Edward-ot. Ebben biztos vagyok. De pár óra alatt belelehet szeretni valakibe? Igen... szerintem belelehet.
Még ábrándoztam volna de már késésben voltam így is szóval mentem a következő órámra.

***

Folyamatosan az órát néztem mikor csöngetnek ki. Ez volt az utolsó órám ma és az ebéd szünet is most lesz. Ami annyit jelent, hogy láthatom Edward-ot.
Végre kicsöngettek összeszedtem a cuccaimat. Jessica elém jött.
-Jóban vagy Edwrad Cullen-el?-mért végig.
-Öhm... talán. Ma vele eszek... - Jessica ha lehet még rondábban nézett. Angela mutatta, hogy ne foglalkazzak vele én meg siettem e menzára.

Előttem szerencsére jött Edward és meg oda mentem.
- Szia - köszönt ellenállhatatlanul.
- Szia - köszöntem vissza kábultan.
- Megyünk enni? - mosolygott, mintha ez valami sajátos kis viccen szórakozna. Nem kérdeztem rá inkább mentünk a menza felé. Ismát kideülledt szemekkel néztek minket. Edward ezen csak elmosolyodott.
-Két okból néznek így minket. Egy mivel új vagy a suliban... Kettő mert velem vagy...-mosolygott.
- És nem szoktak hozzá, hogy mindig van valaki melletted? - csúszott ki a számon.
-Mire célzol? - kérdezte. Nem szólaltam meg inkább ajkaimba haraptam - Jaj értem! - leesett neki - Még soha nem volt barátnőm... - mondta és rám nézett.
-Oh... én... sajnálom! Csak Jessica olyanokat mondott, hogy minden csajjal kikezdesz... Sajnálom! - szabadkoztam. Elmosolyodott - legalábbb nem haragszik.
-Semmi baj. Jessica elég nagy pletyka fészek. Minden össze hord...- vigyorgott. Aj... Ez annyira kínos. Nem hiszem, hogy Edward hazudna nekem azt felismerném túl sok tapasztalatom van.

-Azt hiszem nem fogok akkor többet ijet gondolni - mondtam - Sajnálom mégegyszer.
-Semmi baj, de ne mond többször - oh... az a mosoly... Ez törvénytelen!

Edward udvariasan előre engedett - ezt nem sokan csinálták még nekem, kivétel a filmekben. De az más... az fel sem ér ezzel.
-Te nem eszel? - kérdeztem mikor cska egy vizet és almát tett a tálcájára.
-Szigorú diétán vagyok.
- Oh... Értem... - frappáns válasz, de csak ennyi telt tőlem. Itt ha lehet még jobban bámultak minket.
Szemem a Cullen asztalra tévedt Rosalie * ölök-a-szememmel* nézést lövelt felém. Elfordítottam a fejemet.
- Mi az? - kérdezte Edward.
- Semmi - vágtam rá gyorsan.
- Nem hiszek neked - vigyorgott.
- Azt hiszem a családod nem kedvel... Már mitn Rosalie biztosan nem... - motyogtam és leültem.
- Rosalie-val ne foglalkozz - én se szoktam. Nem tudja elviselni ha vannak nála szebbek is - vigyorgott. Lesütöttem a szememet, ilyet még senki se mondott nekem.
- Kösz - csak ennyit tudtam mondani.

Elkezdtem enni az ebédemet. Most sokkal jobb volt, mint a múltkor. A tegnapi kaja... Az borzaszt volt. De ez ehető!
Edward egy falatot se evett de nem tétlenkedett mivel engem nézett. Ami eléggé zavaró volt - végülis jó értelemben.
- Ilyen szigorú ez a diéta? - kérdeztem.
- Öhm... igen - mondta. Valamit titkol....
- És ez miért kell? -kíváncsiskodtam. Gonosz vagyok, de érdekelt.
- Cukor beteg vagyok - nagyon bizonytalanul mondta. Elmosolyodtam. A tekintetét kerestem és meg is találtam benne a választ.
- Nem hiszek neked. A szemeid hazudnak... - mosolyogtam - De inkább nem faggatlak.
Zavartan elmosolyodott.

***

Edward-dal a pakolóban sétáltunk. Nagyon jó fej volt. Nem olyan ahogy Jessica bemutatta Őt nekem.
- Akkor holnap találkozunk - búcsúzott el tőlem. Nem akarok elemenni! Itt akarok vele maradni! - nyávogtam magamba.
-Oké - vigyorogtam - Szia! - köszöntem el tőle és beültem kocsimba. Elővettem a sluszkulcsot és beletettem a gyújtásba.
Próbáltam felpörgetni a motort... De nem sikerült. Többszöri próbálkozásra se.
- Ne... ne kérlek! - mondtam és mégegyszer megprobálkoztam. Ennyit arról, hogy milyen masszív kis autó... Fejemet a kormányba vertem.

Valaki kinyitotta mellőlem a kocsi ajtót.
- Nem indul be a kocsi? - kérdezte.
- Hát nem... - morogtam és kiszálltam - Azt hiszem gyalogolok - mondtam és már indultam de Edward megragadta a karomat.
Olyan hideg volt a keze... Feltűnően hideg. És a keze is olyan fehér volt...
- Majd elviszlek - mondta és már a kocsija felé vonszolt. Nem is adott választási lehetőséget - bár én örülök neki, hogy plusz időt vele lehetek még.
- Nem baj biztos? - kérdeztem mikor beült mellém.
- Dehogyis - vigyorgott és felpörgette a motort.

Kecsesen kiállt a parkolóból és vezetett.
- És a kocsimmal mi lesz? - kérdeztem. Mert azt nem magyarázta el.
- Azt bízd csak rám.
- Ennyi mindent nem várhatok el tőled... - tiltakoztam.
- Dehogynem - mosolygott és kiszállt a kocsiból majd kinyitotta nekem az ajtót.
- Köszönöm. Amúgy honnan tudtad, hogy itt lakok? -kíváncsiskodtam mert én nem mondtam neki. Azt hiszem Edward sok mindent titkol előlem de majd ha akarja megossza velem.

- Nem jössz be? -kérdeztem mikor elkisért teljesen az ajtóig.
- Nem zavarok?
- Dehogy! Úgy sincs itthon senki... Csak én... Már mint csak én lakok itt. Áh... ezt jól elmondtam - nevettem és kinyitottam az ajtót. Ha itt van mellettem Edward annyi hülyeséget tudok összemondani.
- És, hogy tetszik Forks? - kérdezte mikor bejött.
- Eddig tökéltes - vigyorogtam.
Edward körbe nézett a házban. Valamin megakadt a szeme, megijedtem mert azt hittem valami képet látott meg amin én vagyok - szőkén. De nem.
- Hitel kártya? - vigyorgott. Nagy kő esett le a szívemről, hogy csak ezt látta meg - Alice, a húgom imád vásárolni... - elborzadt.
- Én nem igazán szeretek... De néha azért elmegyek. Így lesz ez valamelyik nap is... - mondtam és odamentem mellé
- Rose és Alice ilyen... vásárlás.. imádó. Erre nem lehet szavakat mondani - vigyorgott.

- És te is ilyen " vásárlás imádó" vagy? - kérdeztem.
- Nem! - vágta rá egyből - Emmet, Jasper és én kifejezetten utálunk vásárolni. Sőt Esme és Carlisle se. Ők amúgy a nevelő szüleim - magyarázta.
- Kár, hogy nem szeretsz vásárolni. Elhúztalak volna magammal - vigyorogtam.
- Veled elmegyek! - vágta rá túl gyorsan. Elnevettem magamat.
- Vigyázz mert komolyan gondolom - kacérkodtam vele.
- Állok elé.
- Komolyan? Elviszlek vásárolni! - fenyegettem.
- Legyen!
- Te akartad! - azzal megragadtam a kezét. Eltettem a hitelkártyámat felvettem a táskámat és kihúztam Edward-ot az udvarra.

- Még meggondolhatod magadat - mondtam neki. Legyintett egyet.
- Feláldozom magamat - vigyorgott - Csak az én kocsimmal tudunk menni.
-Ajj... tényleg. Nem baj? - kérdeztem. De tapló vagyok... Átveszem John szerepét.
- Dehogyis - kinyitotta az anyós ülés felöli ajtót.
- Köszönöm - mondtam és beült mellém. Felpörgette a motort.

- És hova szeretnél menni? - kérdezte.
- Nem tudom. Én nem vagyok még járatos a környéken... Alice hova szokott téged elráncigálni? - kérdeztem vigyorogva. Rám nézett és megforgatta a szemét.
- Seattle... Port Angeles... - sorolta.
- Menjünk Port Angeles-be, az szerintem közelebb van.
- Rendben - vigyorgott és beletaposott a gázba. Feltekerte a rádiót egy tök jó szám ment rajat. Aztán sztár hírek. Britney... Jennifer Lopez... Shakira...

-Isabella Hartford! - fülelni kezdtem - Az új tini sztár, már napok óta nem jött ki lakásából. Paparazzik minden mozdulatát figyelik. Menedzsere azt nyilatkozta, hogy mostanában egy szerepet se vállal el. Szóval tartja vele a kapcsolatot. John Straker, újdonsült barátja - azt hiszem pasi értelembe érti - minden interjúban nyilatkozza, hogy milyen jól megvannak. De mindig goromba vele. Mi lesz Isabella-val? Leterheli ez az élet? Meddig fogja bírni? - és még rengeteg ehez hasonló kérdést tettek fel.

- Ez csend háborítás is lehet... Ha nem akarja elvállalni nem fogja! - morogtam magamban. Hogy lehetnek ilyen taplók? Miért teszik ezt velem?
- Minden rendben?
- Csak... annyira idegesítő! Mindenki Isabella Hartofrd-ról beszél. Neki és minden sztárnak saját élete van... Nem tudom miért teszik ezt velük... - morogtam. Edward elmosolyodott.
- Be kell vallani jó hangja van. Alice mindig ordítatja a szobájában a CD-jeit. Annyi mindent tud róla... - rázta a fejét - És amiket elmond én is megtanulom.
Szuper... Még egy ok, hogy ne fedjem fel titkomat...

- Megérkeztünk! - mondta.
- Máris? -csodálkoztam. Körübelül tíz perce indultunk el.
- Igen. Végig 130 - al mentem - vallotta be.
- Mennyivel? - kerekedtek ki a szemeim.
- Inkább menjünk- vigyorgott és kiszállt a kocsiból. 130 - al? Nem vettem észre, mivel az a szerencsétlen rádió lefoglalt engem.
Kiszálltam a kocsiból.
Az eget vastab felhőréteg fedte. Azt hiszem eső lesz.
- És mit szeretnél venni? -kíváncsiskodott - Cipő... ruha... esetleg mindkettő?
- Mindkettő - mondtam - Amúgy mikor voltál utoljára vásárolni? - kérdeztem.
- Két hónapja? Ne hozd fel Alice-nek.

- Nem fogom - biztosítottam róla - De... fel kéne ugye újítani a ruhtárod - vigyorogtam.
- Ha te nem vásárolsz olyan... vadállatul, mint Alice. Akkor legyen - ezt amúgy nem gondoltam volna, hogy beleegyezik. De láttam a szemében, hogy nem bánja.
- Rendben - azzal bementem - Azt veszel amit szeretnél. Én álom - mutogattam a hitelkártyámat.
-Nem. Majd én állom - vigyorgott.
- Azt nem engedem! Már annyi mindent tettél értem és amúgy is van pénzem! - vitatkoztam vele.
- Kérlek... - nézett rám nagy szemekkel.
- Ajj... - morogtam és bementem egy boltba.
- Szóval nyertem? - vigyorgott.
- Igen! De akkor mondj valamit, amivel meghálálhatom! - akadékoskodtam.
- Nekem az bőven elég, hogy velem vagy... - mondta őszintén. Lesütöttem a szememet mert éreztem, hogy arcomat elönti a pír.

- Menjünk be oda - húztam be egy cipő üzletbe. Amint beléptem meg is láttam magamnak egy nekem tetsző csizmát.
Oda mentem egyből kerestem egy számomra megfelelő méretet és felpróáltam. Kerestem egy tükröt amiben megnéztem, hogy áll rajtam. Szerintem jól állt.
- Nekem tetszik - lépett mellém Edward. Akinek a kezében szintén egy doboz volt. Kinyitottam a dobozt.
- Női cipő? - ráncoltam össze a szemöldökömet.
- Alice-nek szülinapja lesz - vigyorgott.
- Oh... így már értem... - vigyorogtam. Nekem is venni kéne neki valamit. Igaz még egy szót nem beszéltem vele. De nem baj. Majd jóba leszek vele.

- Bella, csörög a telefonodod - észre se vettem.
- Köszi - küldtem felé egy mosolyt amit viszonzott. Megnéztem a kijelzőt. John... Kinyomtam majd kikapcsoltam a telefont.

- Annyira nem fontos, hogy felvegyem - vigyorogtam.
- Hát te tudod. Következő megálló? - kérdezte mikor fizetett.
- Valami ruha bolt kéne... - gondolkoztam el, szét néztem - Megvan! - vigyorogtam - Ez a kedvenc boltom!
- Hát akkor menjünk oda - kézen fogott és bementünk oda. Ez annyira jól esett. Miért akarnak engem összehozni John Straker-rel? Edward ezerszer jobb nála és még udvarias is!
Kit érdekel John?

***

Edward miután fizetett gyorsan elővettem két ruhát ami az egyik Alice- é a másik meg Edward-é.
- Köszönöm - azzal kimentem a boltból.
- Úgy volt, hogy én fizetek! - morcosan.
- Boldog szülinapot - vigyorogtam és a kezébe nyomtam az egyik szatyrot.
- Nincs is szülinapom - mosolygott.
- Az nem számít! - mondtam - Amúgy mikor van? - kérdeztem. Ha már így belemerültünka témába...
- Június 20-án - válaszolt és kivette a fölsőt amit vettem neki. Nem nagy ajándék de szerintem tetszett neki.
- Na milyen? - kíváncsiskodtam.
- Ez nagyon tetszik Bella - vigyorgott - Köszönöm - ölelt meg- Ezután veled jövök vásárolni - elnevettem magamat.
-És ez Alice, odaadnád neki és mond neki, hogy Boldog Születésnapot - mondtam.
- Meglesz.

- Be akarsz még menni valamilyen üzletbe? -kérdezte.
- Nem... azt hiszem elég lesz tíz szatyor ruha... - mutattam a kezében lévő dolgokra. Kivettem néhány darabot a kezéből.
Amúgy nem engedtem meg neki, hogy mindent Ő fizessen ezért a felét én fizettem.

Kint a parkolóban szakadt az eső ezért nem akartam kimenni az esőre. Megálltam, hogy a tető a fejem fölött legyen.
Edward rám nézett és elvigyorodott. Tudtam mit akar.
- Na ne! - mondtam.
- Na de! - vigyorgott megragadta a csuklómat és kihúzott a szakadó esőbe. Pár másodperc alatt csavarni lehetett volna belőlem a vízet. Edward csak nevetett és aztán én se bírtam sokáig. Muszáj volt nevetnem.
- Most már boldog vagy, hogy csurog belőlünk a víz? - mutattam magamra.
- Igen teljesen.
- Örülök, hogy elégedett vagy - mondtam. Felnéztem az égre apró eső cseppek zúdultak az arcomba.

- Igen az vagyok - vigyorgott - Na menjünk mert megfázol és azt nem tudnám a szívemre venni.
- Oh hát nem vagyok én olyan törékeny kis virágszál - vigyorogtam rá kacérán és ránéztem.
- Oh dehogynem - kivette a kezemből a szatyrokat és betette a csomagtartóba.
- Köszönöm - mondtam.
- Szívesen - válaszolt. Oda mentem hozzá és nyomtam az arcára egy apró puszit.

- Ezt miért kaptam? - vigyorgott.
- Sok mindent tettél értem... - mondtam és félre dőltöttem a fejemet. Hajamból csurgott a víz de nem zavart. Edward közelebb jött hozzám és átkarolt.
- Menyünk mert tényleg megfázol - suttogta a fülembe és egy jól eső borzongás futott végig rajtam.
- Rendben - csak ennyi tudtam mondani. Teljesen elkápráztatott.

- Biztos, hogy beülhetek? Csupa víz vagyok... - mutattam magamra.
- Nem számít! - mondta és beültetett a kocsiba.
Megkerülte az autót - én persze nem tudtam róla levenni a szememet - majd beült mellém.

- Nem vázol?
Megráztam a fejemet. Olyan jó volt, hogy valaki tényleg aggódik értem vagy gondoskodik rólam. Szüleimen kivül senki se csinált ijet. Mindenkinek csak az számított, hogy ki vagyok.
Útközben többször megfordult a fejemben, hogy elkéne majd mondanom az igazat. De mivan ha akkor Ő is úgy viselkedne velem, mint mindenki más?!
Ezt nem néztem ki belőle... De féltem, hogy ezután majd Isabella Hartofrd - ként fog kezelni engem. És nem Bella Swan - ként.
És mi van akkor, ha kiderül, hogy ki is vagyok valójában? Akkor még rosszabb mert kiderül, hogy hazudtam neki...
Nem tudok mit csinálni. Egyik lehetőség se jó...
Azt hiszem este ezen fogok majd agyalni... hogy mi a legmegfelelőbb megoldás....