3.fejezet

Is made to need this for me?-3.fejezet

(Bella szemszöge)

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Mikor állítottam be ezt a vackot? Megnéztem, hogy hány óra. Fél hét... Ideje lenne kikecmeregnem az ágyból mert fél nyolcra már ott kell lennem.
Feltápászkodtam a kanapéról. Bementem a szobámba és néztem valami ruhát. Egy farmer mellet döntöttem és egy hosszított felsõvel.
Utam ezután a fürdõszobába vezetett. Mivel este csak simán ledõltem az ágyba nem fürdötem. A tusoló alá álltam.és magamra engedtem a forró vizet-ez ellazított.

-Azt hiszem már eleget álltam itt-kimásztam a tusoló alól magamra tekertem egy törölközõt. Hajamat kifésültem megmostam a fogamat majd felöltöztem.
Elég fáradt voltam és levágtam egy sor szenvedést az öltözéssel de végül sikerült felöltöznöm-semmi sérülés nélkül.

Nem igazán voltam éhes mivel elég ideges voltam a mai nap miatt. Elnevettem magamat, a nagy díjátadókon premiereken nem izgulok így. Akkor az iskolától miért félek? Csomagoltam magamnak egy szendvicset mert hátha éhes leszek. Majd azt betettem a táskámba.
Ránéztem az órára. Negyed nyolc. Ha most elindulok odaérek. Felvettem a kabátomat majd kiléptem a szabadba.
Már reflexből is takartam magamat,de aztán leesett, hogy fölösleges mivel itt-remélem-még nem ismerik igazi énemet. Beültem a kocsiba feltekertem a fütést. Elég lassan melegített azt hiszem mire oda érek már meleg is lesz benne.
De addigra meg már fölösleges lesz.

Lassan mentem az úton mert le volt fagyva az út. Még elég korán volt ezért még rengeteg hely volt. Be álltam a legközelebbihez ami a bejárathoz van. Leállítottam a motort.
Mellém beállt egy szürke Volvo. Nem rossz autó. De az én drága Mercedes-em jobb. Ezen el is mosolyodtam. Sajnáltam, hogy nem lehetett itt. De most így jobb nekem.
Vettem egy nagy levegőt és kiszálltam a kocsiból. Minden szem rám szegeződött. Most már nem izgultam mert eszembe jutott, hogy álltam már kint több ember előtt is.

Bementem az épületbe onnan pedig az irodához.
Ugyanaz a nő volt ott, mint tegnap. Mosolyogva üdvözölt engem.
-Jó reggelt. Itt az órarended és a könyveid. Sok sikert a mai naphoz- mosolygott rám bíztatolag. Viszonoztam ezt.
A könyveket beleraktam a táskámba az órarendet a kezembe tartottam.
Az első óra: Fizika. Ilyen kemény tantárggyal kezdeni a napot? Nem semmi. Amúgy vissza kell szoknom az iskolai élethez mivel magán tanuló voltam és ott jól teljesítettem.
-Te vagy az új lány?-jött oda hozzám egy barna hajú csajszi.
-Igen, Isabella Swan vagyok-mosolyogtam.
-Én Jessica Stanley-mosolygott Ő is-Hogyan szólíthatlak?
-Bella-nak.
-Rendben Bella mi lesz az első órád?-kérdezte.
-Fizika-motyogtam.

-Nekem is! Megyünk együtt? És megmutathatom a termet-mondta.
-Annak örülnék-vigyorogtam rá. Bólintott majd együtt mentünk a fizika terem felé.
Mindenki engem bámult de nem érdekelt csak előre néztem. Néhány srác küldött felém egy-két fütyött is amin csak elmosolyodtam.
-Hé Jessica ki az új barátod?-jött oda öt tanuló.
-Ő itt Bella Swan. Bella Ők itt a barátaim; Angela, Lauren, Mike, Ben és Tyler.
-Sziasztok-köszöntem nekik.
-Szia-köszöntke egyszerre. A három fiú eléggé nyomult rám. Nem igazán voltak az eseteim szóval udvariasan vissza utasítottam a randikat amit kértek tőlem. Ez egy részt hízelgő volt, másrészt viszont bosszantó.
Megérkeztünk a fizika teremhez Angela-nak is itt volt órája.
A tanár kérte, hogy mondjak magamról néhány dolgot.
-Isabella Swan vagyok. New York-ból jöttem eddig magántanuló voltam és... körübelül ennyi-mondtam és a tanárra néztem.
-Isabella kérlek üljön le Angela mellé-bólintottam és leültem ahogy a tanár kérte.

A többi órám viszonylag jól telt. A tanárok kérdeztek tőlem és én válaszoltam azokra.
Jegyet ma még nem kaptam. Pótolnom nem igazán kellet mert amit kérdezett mindent tudtam.
Ami zavart az az volt, hogy minden srác engem bámult és randikat kértek tőlem úgy, hogy még egy szót nem beszéltek velem. Én így kénytelen voltam visszautasítan őket.

***

-Hé Bella! Nem ülsz hozzánk?-kérdezte Angela.
-De szívesen odaülök-mondtam. Beálltunk a menza sorrba. Elvettem a mai menüt ami nem igazán volt valami gusztusos és leültem új barátaimhoz.
-Hogy-hogy magántanló voltál?-kérdezte Jessica.
Gyerünk Bella találj ki valami sztorit. Nem mondhatod, hogy sztár vagyok és a menedzserem így látta jobbnak.
-Nem szeretek róla beszélni...-adtam a színészt. Sajnáltam, hogy hazudnom kell nekik de nem tudtam mit csinálni.
-Semmi baj. Majd ha úgy látod akkor mond el-mondta Angela. Bólintottam és turkálni kezdtem az ételben.

-Huh este láttátok a tévében, hogy John Straker, hogy kiakadt?-hozott fel egy érdekes témát Tyler.
-Igen!-szólalt meg Mike is.
-Mi volt benne?-kérdeztem kíváncsian.
-Teljesen ki van akadva, hogy Isabella Hartford letaplózta Őt- vigyorgott.
-Én nem tudom elképzelni John-ról, hogy oylan bunkó lenne... Olyan aranyos!-azt hiszem elhányom magamat.
-Lehet a látszat néha csal...-mondtam-A sztár élet elég szeszélyes. Álítolag Isabella is azért vonult vissza mert nem bírja ezt a... stresszt tizenhét évesen...
-Szeszélyesek a sztárok. De be kell vallani Isabella Hartford jó csaj- még jó,hogy nem ettem mert azt hiszem kiköptem volna a kaját. Úristen... a tinik miket beszélhetnek a sztárokról.

-Oh jönnek Cullen-ék...-húzta össze magát, Tyler.
-Mi van velük?-kérdeztem.
-Nagyon nagyra tartják magukat... Furák mindannyian. Öten vannak. Jasper és Rosalie Hale Ők ikrek és Emmet,Alice és Edward. Mind egymással járnak. Kivéve Edward de neki senki se elég jó- sóhajtott fel Jessica. Szóval Ő probálkozott nála-De szerintem hagyd Őt... Mindenkit csak kihasznál... Kész Nő csábász...
-Olyan hiú lehet, mint John Straker-mondtam.
-Nem bírod a pasast?-kérdezte Angela.
-Nem igazán...
-Pedig sok lány ugrál érte-mutatott Lauren-re és Jessica-ra.
-Vannak kívételek- azzal felálltam és visszavittem a tálcámat. Ránéztem Cullen-ékre akik engem bámultak. Szemem megakadt egy bronzvörös hajú fiún. Azt hiszem Ő Edward. Ő elég helyes. De ha csak kihasználja a csajokat vagy senki se elég jó neki. Akkor nem igazán érdekel engem. Nem éri meg, hogy csak kihasználjon.

Rám emelte a tekintetét. Aranybarna szemei fogva tartottak engem. Gondolj arra Bella... Lehet csak kihasználna! És ha Jessica csak hazudott? És csak féltékeny, hogy nem lehet övé Edward?
De miért hazudna?
Levettem a szememet Edward-ról majd visszamentem az asztalhoz.
-Látom meghatott a menzás kaja-vigyorgott Mike. Megoforgattam a szememet.
-Egyszerűen imádom, jobbra nem is számítottam!-vigyorogtam.

Tyler elővette a fülhallgatóját.
-Mit hallgatsz?-kíváncsiskodtam. Kivette a fülemből és a fülemhez tette.
-Isabella Hartford-vigyorgott-Imádom a csajt-azzal visszatette a fülébe.
Én csak figyeltem rá. Most csak hét emberrel ülök itt és fogalmam sincs hány rajongóm van az iskolából. De abban biztos vagyok, hogy mindenki nekem rontani, síkitozna és autogrammot kérne, amibe végülis nem baj. Csak annyi, hogy annyi lenne mindennek.
Nem tudhatják meg. Kitörne itt a káosz.

Zsebembe rezegni kezdett a telefon.
-Nem kapcsoltam ki?-morogtam. Megnéztem a kijelzőt. Kinyomtam.
-Felvehetted volna-mondta Jessica.
-Áh... most nincs humorom ehez az emberhez...-mondtam de megint rezegni kezdett-Inkább felveszem mert úgy se hagy nyugton.
Megyek. Sziasztok!-intettem nekik és felvettem a telefont.

-Mit akarsz már?-kérdeztem-Meguntad magadat nézni a címlapokon?-kérdeztem egyáltalán nem udvariasan.
-Részben....-a kis egos,de beütném a képét. Nem Bella nyugi...- Amúgy te se panaszkodhatsz. Három oldal címlapján vagy...
-Igen?-egy újságot se vettem.
-Igen. Mi van nem nézel újságot?-kérdeztem.
-Nem mert mindenhol a te arcodat látom...-morogtam.
-Ezzel jár ha valaki híres-kinyomtam.
Végig szántottam a parkolón de a kezembe rezgett a telefon. Cullen-ék most jöttek ki az épületből. Szuper... Méltóság teljesen lépkedtek. Megforgattam a szememet. Tényleg annyira tartják magukat. Bár be kell vallani jól néznek ki. Főleg Edward... Fogd be Bella.
Előkerestem a kulcsomat de nem találtam. Akkor a telefon is csörgött.

-Áh....-morogtam majd felvettem-Mi akarsz?
-Legyél kedvesebb Isabella... Kedvesebb...-ismételte.
-Tudod mit? Veszek egy rohadt újságot amin a képed a címlapod van! Elolvasom a nyálas szöveget ami összehazudtál egy interjúban és a kukába teszem az újságot!-morogtam.
Megtaláltam azt a rohadt kulcsot kinyitottam az ajtót majd beültem. Cullen-ék már elég közel voltak. De nem hinném, hogy meghallották a beszélgetésemet.
Első utam egy újságoshoz vezetett.

Az újságosnál három újságot találtam - ahogy mondta - amin én és ez a tapló volt. Mindet megvettem. Beültem a kocsimba és olvasni kezdtem a főoldalt:
"Isabella Hartford! Mi lesz vele?" első címlapon.
"Már két napja ki se lépett a házból"-ezzel nem számoltam. Áh nem érdekel.
"John vigasztalja a színésznőt"
-Mi van?- még, hogy Ő kiálljon mellettem. Segítsen vagy valami az ki van zárva. Csak ellenem tesz valamit!
Belelapoztam a cikkbe és olcasni kezdtem.
Isabella most nagyon össze van zavarodva. A forgatások alatt is többször kiabált velem. Nem értem az okát. Elhívtam egy barátságos kis randira de durva módon visszautasított-az egy dolog, hogy kiabáltam vele. De ha valakinek tetszik valaki azt nem fenyegetem meg ha nemet mond!
És mi lesz a filmetekkel?-kérdezte az interjús.
Az első promotálás körübelül másfél hónap múlva lesz. Addig remélem összeszedi majd magát.

Ő most tudja, hogy mit beszél? Vagy most, hogy letaplóztam és a fél világ elhitte, hogy ez így van. Jó fiú akar lenni és szerinte most elmebeteg vagyok. Jó legyen!-lecsaptam a földre az újságot és beletapostam a gázba.
Hazáig meg se álltam csak mereven előre néztem. Otthon kipattantam a kocsiból és bevetettem magamat a házba.
Ma még alig ettem szóval muszáj lesz ennem, ha nem akarom össze ájulni magamat.
Levettem a polcról egy tálat. A müzlimet és a hűtőből a tejet. Megcsináltam az ebédemet-mivel a menzán szinte semmi se ettem és elég éhes vagyok. Azért ironikus. Müzli ebédre...
Leültem a kanapéra és csak néztem ki az ablakon.

Azt hiszem megcsinálom a leckémet majd utána elmegyek futni. New York-ban is ezt csináltam és nem fogom abbahagyni.
Az üres tálat beletettem a mosogatóba-most nem mosogattam el. A táskámból kivettem a tanulni valót.
Visszaültem az előző helyemre és bújni kezdtem a könyveket. Amikor ötödjére olvastam el az egészet akkor kezdtem el érteni. Amikor a filmbe kell tanulni szerepet akkor olyan könnyne megy.
Lehet,hogy azért mert azt szeretem csinálni és érdekel is. De az ilyen unalmas dolgok nem nagyon érdekeltek engem.
-Na jó nem bírok tovább ülni fölötte!-letettem magam mellé a könyvet. Ránéztem az órára: fél hét. Amikor elkezdtem tanulni négy óra volt és még nem is igazán tudom.

-Nem érdekel!-motyogtam. Felálltam és felmentem az emeletre. Jó vastagon felöltöztem felvettem egy melegítő szettet.

A hajamat lófarokba kötöttem. Elővettem az MP4-emet majd lementem az emeletre. A szél dzsekimet vettem fel.
A nappaliban a villanyt úgy hagytam nehogy ebtörjenek vagy nem tudom.

Kimentem a szabadba. A nap még csak most kezdett lemenni. Itt nyár volt. Hát az időjárás inkább megfelel ősznek... Na mindegy.
Bekapcsoltam az MP4-emet és hallgatni kezdtem a rátöltött zenéket.
Nem tudom már mióta futottam de nem akartam megállni mert nem fáradtam. Nem néztem előre csak futottam.
New York-ban is ezt csináltam ha leakartam vezetni dühömet vagy nem voltam jó paszban.
Valami rezgett a zsebembe.
-Komolyan mondom beledobom a telefonomat az első kukába- morogta. Kivettem a fülemből a fülhallgatót.
-Meggondoltad a filmet?-kérdezte a menedzserem, Josh.
-Igen.
-És mire jutottál?-kíváncsiskodott.
-Nem! Nem fogok szerepelni benne!-mondtam. Először meg se szólalt.
-És mond csak, Isabella! Mi az a fontos ok, hogy nem tutsz benne szerepelni?-kérdezte.

-Hogy pihenni szeretnék és egy új életet! Ennyit én is megérdemlek! Mennyi dolgot csináltam az utóbbi években nem?
-Ez igaz. De szeretném, hogy ebbe a filmbe szerepelj!
-Én meg nem szeretném! Sajnálom. Most megyek. Szia!-és letettem.
Nyugi Bella. Nem fogsz ideges lenni... Inkább fuss tovább-bíztattam magamat.
És ezt tettem. Kezdek nyugodt lenni.... Biztos Forks van rám ilyen hatással.
New York-ban ilyenkor már törtem zúztam. De itt nem. Újabb jó pont Forks-nak.