2.fejezet

Is made to need this for me?-2.fejezet

(Bella szemszöge)

Minden megvan... A bõröndöm-ami elég nagy és mindent beletudtam paszírozni-az útlevelem és pénzem. Meg a bank kártyám...
-Akkor most lopozzunk ki a hátsó ajtón-ezen az ajtón körübelül háromszor közlekedtem. Kinyitottam ami egy másik útra vezetett. Körbe néztem de senkit se láttam. Ez se minden napi... Csak senki se vegyen észre, hogy barna hajjal jövök ki a házból. Ha már innen kijöttem nyugodtabb leszek.

Bezártam az ajtót-ismét szétnéztem és fogtam egy taxit.
Amikor Isabella Hartford-ként fogtam taxit, rögtön megálltak. De, mint Bella Swan-ként. Nem állt meg elsõre.
De legalább normális ember lehetek-járt ez az eszembe.

-A New York-i repülőtérre-mondtam unottan rám nézett. Én csak bambultam rá majd visszafordult a volánhoz.
Bunkó-morogtam magamban.

Elég szenya volt a pasas. Azért elég taplóság ha mással is így viselkedik. Mi csak emberek vagyunk. Én meg nem tehetek róla, hogy ez a munkája. Jó elhiszem, hogy unalmas egész nap a kocsiban ülni és autókázni. De tehetek én errõl? Szerintem nem.
Elkérte a pénzt szó szerint kitett a kocsiból. Egy paparazzi se követett- eddig siker.

De kezdtem izgulni, hogy mi lesz ha megmutatom az útlevelemet. Én kerültem sorra. Oda nyújtottam az út levelet de csak simán elvette. Szerintem nem is nézte meg.
-Kellemes utazást-mondta a nõ.
-Köszönöm-elmosolyodtam nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen fog menni. Legszívesebben ugráltam volna de elég furcsán jött volna ki.

-A Port Angeles-be induló gép tíz perc múlva indul. Kérek minden utast, hogy szálljon fel!-hallottam meg a hangos bemondót. Úgy tettem ahogy mondta.

***

A repülõn ismét mindenki "levegõnek" tekintett.
Leszállt a repülõ Port Angeles-ben. Innen kell tovább mennem Forks-ba taxival.
Kiléptem a szabad levegõre. Itt nagyon hideg volt. Fújt a szél és az esõ is eleredt. Mekkora lehet a hőmérséklet ingás New York és Port Angeles közt. Ezen elgondolkodtam, de nem jutottam semmire. Csak erre: sok.

Gyorsan fogtam egy taxit. Itt már könnyebben ment. Biztos itt jobb a közösség vagy csak mázlim volt.
-Hova vigyem?-kérdezte udvariasan a sofõr.
-Ide-oda nyújtottam a cetlit amire rá volt írva a cím.
-Rendben-mondta és elindult. Kezdtem izgulni.
Eldöntöttem, hogy iskolába is fogok járni. Elég feltünõ lenne ha egy tizenhét éves lány nem járna suliba. De munkája sincs. És mégis van pénze... Lehet kisebb munkát is válalni fogok. Még se költhetek dollárokat csak úgy. Évekkel késöbb már nagyon feltünő lenne.
Milyen nagy dolgokba gondolkodok. Évekkel késöbb is itt... Szép is lenne. De még meg kell ismernem a várost és hátha akkor is megmarad eddigi véleményem.

-Mit gondol Isabella Hartford kibukásáról?-zökkentett ki a gondolataimból. Megijedtem mert azt hittem, hogy rájött ki vagyok. De aztán rájöttem, hogy csak feltett egy kérdést.
-Én teljesen egyet értek vele. Nem lehet könnyû a sztár élet fõleg ha nincs magán élete-mondta és közben az ablakon néztem ki.
-Igen én is így vagyok vele. Csak most mindenki arról beszél, hogy megalázta John Straker-t.
-Hát... akkor azt hiszem este tévét fogok nézni. Kíváncsi vagyok mit mondanak-nevettem. Oh ha tudná, hogy velem ül egy autóba. Rögtön neki menne egy fának.
-Azt hiszem én is-mosolygott. Na ez a pasas rendes. A New York-i pasas nem. Az egy tapló volt-Amúgy tehetséges lány, szóval kár lenne ha valami baja lenne ebből. Minden CD-je megvan. Mutatta.
-Ez jó-mosolyogtam.

***

-Megérkeztünk!-mondta. Kiszállt kinyitotta nekem az ajtót kivette a csomagomat.
-Köszönöm-odaadtam neki a pénzt. Azzal elment. Megnéztem a házat.
A ház nem volt nagy,de kicsi se. Nekem pont elég volt.
Eddig amúgy a házat soha sem láttam. Csak tudtam, hogy van egy ház és az én nevemen van.. Isabella Hartford-én... Gratulálok! Na mindegy. Ez nem lesz olyan feltünõ... Majd valahogy ki magyarázom.

Bementem a házba. Jól emlékeztem be van rendezve. Vennem kéne egy autót... Az otthonit csak nem hozhattam el ide.
Most jó a használt is. Most nem állíthatok ide egy luxus kocsival... Az durva lenne...
Kipakoltam a cuccaimat. Nem tartott sok ideig mert nem sok ruhát hoztam úgy voltam vele, hogy majd veszek.

-Ezzel végeztem... Most el kéne menni kocsit nézni...-út közben láttam egy kereskedést. És nincs is olyan messze szóval el birok gyalogolni is.
Bezártam az ajtót és boldogan sétáltam az utcán. Nem vett észre senki. Nem zavarták az életemet. Ez így teljesen jó. Önkétlenül is mosoly jött az arcomra. Nem is tudom mikor éreztem magam ilyen jól.
Forks kis város volt. Állítolag Washington-állam legcsapadékosabb helye.

-Megérkeztem-vigyorogtam és bementem a kereskedésbe.
-Jó napot hölgyem-jött oda egy harminc év körüli pasi-Miben segíthetek.
-Egy autót szeretnék, csak annyira, hogy elmehessek iskolába vagy a közeli városokba-mondtam el az igényemet.
Bólintott majd mondta, hogy kövessem. A szemem megakadt egy autón. Nem volt új,de tudtam nekem az kell.

-Ez mennyibe kerül?-kérdeztem és egy régi Chevy-re mutattam.
-Mindössze ezer dollár. Elég jó ár. Mert ez egy masszív kis autó- mondta.
-Megveszem!-döntöttem el. Egyik filmemben volt egy pont ilyen autó és már akkor is imádtam.

-Rendben akkor jöjjön, hogy aláírjuk a papírokat-mondta én követtem õt. Aláíratott velem egy két papírt.
Garancia nincs rá,de nem is kell mivel tudom, hogy ez jó kis autó lesz nekem.
Már ezzel mentem haza is. New York-ban napokat... heteket kell várni egy kocsiért legyen az új vagy használt. Újabb jó pont Forks-nak lehet kis város de minden van. Kivéve nagy árúházak... De akkor bemegyek egy közeli városba.
Be ültem "új" autómba. Felpörgettem a motort ami egyáltalán nem hasonlított luxus kocsimra ami most a garázsban pihen.
De tetszett mert olyan volt, mint a filmben és a szívemhez nőt.

Eldöntöttem először beiratkozok az iskolába. Fogalmam sem volt, hogy merre lehet. Elfelejtettem utána nézni. Forks úgy se olyan nagy, hogy ne találjak egy középiskolát!
Végig mentem a főúton. És megtaláltam, valahonnan gondoltam, hogy a főút mellet lesz. Nem tudom miért valami megérzés.
Beálltam egy szabad helyre, szerintem már nem sokan lehetnek itt mivel fél négy van. De remélem az iroda még nyitva van.
Kiszálltam a kocsiból és bementem az iskolába. Végig mentem a folyóson majd megláttam, hogy kiírták: titkárság. Arra vettem az irányt. Az asztal mögött egy ötven év körüli nő lehetett.

-Jónapot-köszöntem neki udvariasan. Felnézett szemüvege mögül és elmosolyodott.
-Miben segíthetek?-kérdezte kedvesen. Itt mindenki ilyen rendes? Ehez hozzá tudnék szokni.
-Szeretnék beiratkozni az iskolába-mondtam. Bólintott majd elém nyújtott egy lapot.
-Ezt töltsd ki légyszives-elővettem egy tollat és gyorsan kitöltöttem. Átnéztem, hogy minden rendben írtam-e le. Majd visszaadtam.
-Köszönöm-mondta- Mikor szeretnél kezdeni?-huh ez ilyen kívánság műsor?
-Holnap...?-kérdeztem. Elmosolyodott.
-Rendben. Ha lehet akkor légyszives gyere be fél nyolcra és gyere ide. Odaadom a könyveidet és az órarendedet-bólintottam.
-Köszönöm-mosolyogtam.

Ez nagyon gyorsan ment. New York-ban szintén várhattam volna napokat. Plusz egy pont Forks-nak.
A telefon megcsörrent a zsebembe. Nem kapcsoltam ki? Mit tudom én...
Felvettem:
-Halló?-szóltam bele.
-Szia Bella!-mondta nyájasan John. Megkellet volna néznem a kijelzőt. -Szia Josh...-morogtam. A szélvédőmön egy újságot találtam. Nálunk hirdető izéket szoktak osztani. Itt újságot. Szuper. A fő cimlapon én voltam úgy ahogy el is mondtam az idézetemet.
Lapoztam. Elnevettem magamat.
-Hogy vagy?-kérdezte-Át gondoltad a randi dolgot-persze, hogy elrontsam a napomat?
-Elveszed a hírneved?-mondtam ami az újságban volt- Ha csak ezért hívtál akkor inkább megyek is...
-Nem!
-Hát... Az újság nem erről árulkodik-vigyorogtam-Este tévét fogok nézni-hecceltem, amúgy is néztem volna.
-Megbánod még ezt...
-Igen ezt már hallottam. Új szlogenek kellenének-mondtam és kinyomtam.

-Szánalmas vagy John Straker...-morogtam és belevágtam a kukába az újságot. Beültem az autóba majd haza vezettem. Olyan jó volt eddig minden... Erre hív Mr. Tapló és elrontja a napomat... Miért büntet a sors?
Bevágódtam a házba és egyből a tévéhez mentem. Bekapcsoltam. A telefon rezgett a táskámba-ismét. Most megnéztem a kijelzőjét.
-Hello!-köszöntem a menedzserednek.
-Isabella. Lenne egy film ami pont neked való...-mondta és már kezdett volna bele a részletezésbe de félbe szíktottam.
-Akár milyen csábító is ez... De nem!
-Még el se mondtam miről szól.
-Sajnálom,de bármiről is szól. Most nem szeretnék filmbe kezdeni. Pihenni szeretnék!-mondtam el vágyaimat.
-Így nem leszünk jóba Isabella. Most indulna be a karriered!
-Tudom de pihennem kell! Az isten szerelmére! Még csak tizenhét vagyok! Nem akarom tönkre tenni magamat. Megvan mindennem. Annyit kerestem a filmeimmel, hogy ha soha többet nem dolgozok is megálnék!-a végére már kiabáltam.
-Gondolt át ezt az egészet... Holnap este felhívlak majd-azzal lecsapta. Most elképzeltem ahogy fogja a fejét és járkál a nappalijában.

Ledültem a kanapéra és behunytam a szememet. Fogalmam sincs hány óra volt. De kint már sötét volt. Elöbb volt fél négy... Vagy ilyen gyorsan telik az idő... Vagy elvan borulva, de nagyon... Inkább gyorsan telt el az idő.
Lusta és fáradt is voltam megnézni, hogy hány óra van.
Behunytam a szememet és azt hiszem elaludtam. Mert nem emlékeztem semmire se.