5.fejezet

Na itt lenne az 5. fejezet. Légyszi írjatok komit. Nem azért szeretném ha írnátok mert komi éhes vagyok ( xD ) Hanem, hogy lássam, hogy tetszik - e vagy nem.
Szeretek írni szóval nem arról van szó mindenképpen folytatom :D De azért örülnék néhány komentnek (A)
Pussz Netty ^^

Is made to need this for me? - 5.fejezet

( Bella szemszöge )

Miután Edward kitett a házamnál vacsoráztam majd olyan fáradt voltam, hogy lefeküdtem aludni.
Most fél hét volt. Alig vártam, hogy újra láthassam Edward-ot ezért nemt udtam sokáig aludni.
Bevonultam a fürdõ szobába és elvégeztem teendõimet. Megmostam az arcomat és fogat mostam. Belenéztem a tükörbe mennyire vagyok borzasztó állapotban.
- Lehetne rosszabb is... - motyogtam magamnak.

Visszavonult a szobámba. Elő vettem a szatyrot amiben az újonnan vásárolt cipőm és ruháim voltak.
Összeállítottam a nekem tetsző ruhadarabokat. Soha nem törődtem ennyit az öltözködésemmel. Mindig inkább alkalmazkodtam a csöves de márkás ruhákhoz.
Végül öt perc ruhanézés után kiválasztottam egy: csőnadrágot egy hosszított felsővel meg a csizmámmal.
Visszavonultam a fürdőszobába ahol előkerestem a hajvasalómat. Hosszú kutatás után megtaláltam majd bedugtam a konnektorba.

Nem szoktam ennyit szenvedni a külsőmmel, de most fontosnak tartottam.
Feltűztem hajam egy tincsét majd elkezdtem vasalni. Mivel elég hosszú a hajam belekerült húsz percembe de még így is időben voltam. A vasalót letettem a helyére. Kivettem a kontakt lencsémet és betettem. Elég durva lenne ha elfelejteném nem tudnám kimagyarázni...
Lecsattogtam a fölszintre nem voltam éhes ezért elvettem egy müzli szeletet. Felkaptam a hátamra a táskámat és kimentem az udvarra a kocsim meg sehol.
- Rohadt életbe! - morogtam és nagy erővel becsaptam az ajtót és bezártam. Eltettem a kulcsomat majd megfordultam. Valami hidegbe és keménybe ütköztem. Először azt hittem valami cölöp de aztán leesett, hogy itt nincs is olyan. Vagyis van de messzebb.

Felnéztem kibe/mibe mentem neki és két aranybarna szempárral találtam magam. Elakadt a lélegzetem.
- Nyűgös vagy reggelente? - kérdezte vigyorogva.
- Nem... - suttogtam és a szemeibe néztem.
- Elvihetlek az iskolába? - kérdezte azzal a féloldalas mosolyával.
- Hát... mivel nincs kocsim... és gyalogolni se szeretnék... Ezért elfogadom az ajánlatodat - vigyorogtam.
- Rendben - vigyorgott - Amúgy a kocsid jó kezekben van.
- Te elvitted szerelphöz? - tágultak ki a pupilláim.
- Nem... - vigyorgott.
- Akkor?
- Az legyen az én titkom... - jó legyen. Akkor titkolózzon. Legalább nem fizetett azért, hogy kész legyen a kocsim. Nem akarom, hogy ennyit költsön rám.
Persze ez hízelgő de nem vagyok ehhez hozzá szokva.

- Amúgy mondtam már, hogy gyönyörű vagy? - kérdezte.
- Nem... - pirultam el.
- Akkor most mondom - kinyitotta az ajtót én meg beültem. Udvarias... Jóképű... Nem egoista. Minden lány álma.

- Ma is ebédelsz velem? - nézett rám.
- Persze - vigyorogtam.
- Bár... nem hiszem, hogy tetszene-e Jessica - nak az ötlet - gondolkozott el. De szája szegletében ott volt az a cinkos mosoly.
- Jessica csak irigykedik mivel Õ is oda van érted.
- Miért? Csak nem te is odavagy értem? - vigyorgott.
Oh gratulálok Bella! Sikeresen elárultad magad.
- Öhm.. izé... - áh ez kínos..
- Ha ez igaz... - kezdte és tartott egy kis szünetet én meg már tűkön ültem, hogy mit mond majd még - Én is odavagyok érted - nézett rám és az arcomat fürkészte.
- Komolyan? - néztem rá és elmosolyodtam.
- Igen - válaszolt. Belül ugráltam örömömben. Olyan boldog voltam!
- Akkor... igaz - mosolyogtam.

Közben megérkeztünk a suli parkolójába. Küldött felém egy mosolyt kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót.
Minden szem ránk szegeződött. Nem érdekel... De... hogy szidhatnak engem? Bele se merek gondolni.
Körbenéztem és megakadt a szemem Cullen - éken akik felénk közeledtek. Nem voltam ideges, hogy idejönnek. Ők is csak emberek. Nem értem miért fél tőlük mindenki.
- Sziasztok! - jött oda Alice és a többi Cullen.
- Hello - intettem nekik.
- Hogy vagytok? - kérdezte kedvesen Alice - Ja és Bella! Köszönöm az ajándékot! - vigyorgott és megölelt.
- Szívesen... örülök, hogy tetszik.
- Nincs mit! Sokkal jobb, mint Edward ajándéka... - mutatott a cipőre amit Edward vett neki tegnap.
- Túl nagyok az igényeid Alice - mondta Edward.

A telefon - mint mindig - megcsörrent a zsebembe. Komolyan mondom mindjárt belevágom egy kukába…
- Vedd csak fel - mondta Edward. Megnéztem a kijelzőt. John...
- Halló? - szóltam bele és arrébb mentem.
- Oh... Isabella! - az a nyálas hang - Csak szólok... címlapon vagy! Megint! A végén lekörözöl - nevetett.
- Milyen címmel? - kérdeztem.
- Isabella a kitörés szélén! - mintha olvasta volna. Alice felé néztem. A kezében egy újság.
- Melyik újságban?
- Az Elle magazinban - az egy elég híres újság. Nem hiszem el, hogy ilyeneket írnak.

- Amúgy a premier másfél hónap múlva lesz... Csak azért mondom, hogy addig szedd össze magadat - mondta unottan.
- Örülök, hogy tájékoztattál. Megyek szia! - kinyomtam. Felsóhajtottam majd visszamentem Edward - hoz.
- Megnézhetem azt az újságot? - kérdeztem Alice - től.
- Persze - azzal a kezembe nyomta. Rögtön a címlapot néztem. Pont mint John mondta: Isabella a kitörés szélén!
Kinyitottam ott ahol írtak erről bővebben.
Hát nem hiszem el... - morogtam magamba - Ez tele van hazugsággal! Nem is drogozok vagy cigizek! Még energia italt se iszok!
Vajon Isabella lemondja új CD-je túrnéját?
- Milyen új CD? - szólaltam meg.
- Mégis fan vagy...? - kérdezte Alice.
- Nem... De azért sok mindent tudok róla.
- Akkor még az énekes csajszinak nem szóltak, hogy új CD kerül a piacra - nevetett Emmet.
- Ja... - morogtam - De ha... azt írják, hogy ki se lép a házból, honnan tudnák, hogy drogozik és cigizik?

- Nyugi Bella! Ez csak egy sztár. Sok mindent összebeszélnek róla ami nem igaz... Szóval... nyugodj meg! - mintha egy fogytékosnak beszélnének.
Hát mindjárt szétrobban az agyam!

- Amúgy azért jöttünk, hogy szóljunk biológián vérelemzés lesz... - mondta és Edward - ra nézett.

- Nem bírod a vért? - kérdeztem Edward - ot.
- Nem... - vigyorgott Emmet. Ránéztem - De amúgy családunkból senki se - Rose jelentőség teljesen nézett Emmet - re.
- Ne legyetek vámpírok - vigyorogtam. Emmet hangosan nevetni kezdett. És a többieket is elkapta a kuncogás.
- Ez jó volt Bella - bökött meg Em.
- Kösz... - mondtam és zavartan néztem őket akik mindig kuncogtak.

- Tudjátok... Egy... ilyen fura szituációban arra következtetnék, hogy vámpírok vagytok - nevettem - De mivel ez... elég durva lenne. És nem tudom, hogy lehetséges - e ezért inkább nem mondom - vigyorogtam.
Lefagyott mindenkiről a mosoly.
- Ugye nem vertétek komolyan? - húztam fel a szemöldököm.
- Áh... dehogy! - legyintett Emmet. Azért... ne nézzenek ennyire hülyének. De... Most, hogy lennének már vámpírok? Kezdesz meg hülyülni Bella.

A csengő megszólalt.
- Ideje menünk - mondta Edward. Bólintottunk és elindultunk az óráink felé. Mint kiderült Alice - el ez az óránk azonos. Egész úton csak fecseget szóhoz se tudtam jutni!
Ami nem baj mert legalább nem mondtam még több hülyeséget. Így is... ezt a vámpírosat is olyan komolyan vették!
Cullen - ék furák. Mármint... valamit titkolnak. Valami nagy dolgot. Pont mint én...
Nem akarom Őket faggatni mert... Edward - dal is olyan most a kapcsolatom, hogy nem akarom elrontani vele. Ha majd akara... elfogja mondani. Remélem...

- Figyelsz Bella? - legyezett a szemem előtt Alice.
- Öhm... bocs... csak elbambultam - fordultam felé bocsánat kérő fejjel.
- Semmi baj - vigyorgott és bement a terembe - Ülsz mellém? Van egy szabad hely! - mondta.
- Persze! - egyeztem bele.
Alice - el felakasztottuk kabátunkat és örömmel vettem észre, hogy az a fölső van rajta amit vettem neki.
- Tényleg tetszik - nevetett mikor meglátta, hogy a pólóját nézem. Elmosolyodtam és leültem mellé.

- Miért... nézted meg az újságot? Mármint nem az a baj, hogy megnézted, csak... úgy kikaptad a kezemből és ideges is voltál... - mondta Alice.
- Áh... teljesen mindegy - mondtam mintha nem lenne semmi se. Jól jön a színészi tudás. De olyan rossz hazudni Alice - nek.
- Jól van akkor! - bevette - Amúgy majd egyszer eljösz velem vásárolni? - kérdezte.
- Persze. De majd később... Mivel most voltam - mondtam de nem akartam megbántani.
- Rendben - vigyorgott.

- Amúgy... a bátyám odavan érted - mosolygott. Felé kaptam a fejemet. Bár igaz, hogy Edward reggel néhány ehez hasonló kifejezést. De mégis jobb ha más is tudja ezt bizonyítani.
- Tényleg?
- Igen. Mióta ismer téged teljesen kivan cserélődve. Mosolyog meg minden! - vigyorgott. Elmosolyodtam. De egyik felem szomorú volt. Milyen lehetett akkor régebben Edward?

- És remélem jóba leszünk - vigyorgott. Bírom Alice - t. Ilyen ki hiperaktív csajszi.
- Én is! - mosolyogtam. Soha nem volt igaz barátnőm. Vagyis barátaim azok voltak. De nem tudhattam, hogy tényleg a barátaim akarnak - e lenni vagy csak a hírnév miatt lógtak-e velem...

***

Azt hittem már soha nem lesz vége az órának, de akkor végre kicsöngettek. Összepakoltam a cuccaimat elköszöntem Alice - től majd mentem a következő órámra: biológiára.
Valaki megragadta a derekamat és kezét a számra helyezte. Ezt jól tette mert biztos elhagytam volna egy sikítást.
- Nem akarsz ellógni velem Biológiáról? - súgta a fülembe.
- Már a harmadik nap lógjak? - húztam fel a szemöldököm.
- Miért ne? - vigyorgott ravaszul.
Elgondolkoztam.
- Benne vagyok - vigyorogtam.
- Szuper - nevetett - Gyere! - megragadta a kezemet. Kint ismét szakadt az eső, pont mint a múltkori vásárlás végén.

- És van valami ötleted, hogy hova menjünk? - kíváncsiskodtam.
- Hát... Van egy hely. De... eléggé "esik" az eső és nem akarom, hogy megfázz - ültetett be a kocsiba.
- Nem baj! - makacskodtam.
- Persze... és ha fázol akkor meg rám kened az egészet, hogy miattam lettél beteg - vigyorgott. Oh... ez a mosoly.
- Hát... igen így lesz - nevettem - És akkor kénytelen leszel ápolni engem - hecceltem. Elnevette magát.

- Na... kérlek Edward! - néztem rá boci szemekkel. Sóhajtott - ez olyan megadom - magamat mosoly volt.
- Jó legyen! De én mondtam, hogy beteg leszel - elmosolyodtam. Nem érdekel ha beteg leszek. Addig is Edwrad-dal lehetek.
- Akkor hova megyünk? - mert azt nem mondta meg. Engem meg már furdal a kíváncsiság.
- Egy olyan helyre... Amiről még csak én tudok... És most már te is fogsz - nézett rám.
- Köszi... hogy megosztod velem azt a helyet - mondtam meghatottan. Mikor csinált valaki ilyen kedves dolgot értem? Talán még soha nem is tettek ilyet értem.

- Megérkeztünk - leállította a motort. Most megelőztem és kiszálltam a kocsiból. De kár volt mivel megcsúsztam a nedves fűvön és egyenesen Edward-ra estem aki meg a földre. Szerintem meg tudott volna tartani. De így meg... kellemes volt.
- És kapok majd igazolást? - kérdeztem vigyorogva. Lemásztam róla. Ő felállt és felhúzott engem majd jó szorosan magához ölelt.
- Igen kapsz.
- Komolyan? - én ezt csak viccből kérdeztem.
- Igen. Carlisle - a nevelő apám orvos szóval holnap reggel az igazolás a kedben lesz - mondta.
- Dr. Cullen az apád? - bár gondolhattam volna. Cullen... és a szeme! Neki si aranybarna. Valamelyik nap láttam Őt. Szőke hajú, jó képű és nem lehet több harmincnál.
- Igen. A szüleim meghaltak... Ezért örökbe fogadtak engem a feleségével, Esme - vel.
- Akkor... körübelűl ez olyan lehet neked, mint nekem. Az én szüleim sem élnek... Csak az a külömbség, hogy én egyedül vagyok - mondtam. Jaj Bella ne érzékenyülj el! Edward egy hisztis csajnak fog hinni.

- Sajnálom...
- Áh... mindegy - próbáltam elmosolyodni. Fejemet Edward mellkasába temettem majd felnéztem a szemeibe. Aztán az égre. Apró hideg csöppök estek arcomra. Visszanéztem Edward - ra aki sokkal közelebb volt hozzám, mint gondoltam.
Lehelete már az arcomat simította. Olyan kábító volt, hogy elfelejtettem levegőt is venni. Szívem is egyre hevesebben kezdett verni.
Elmosolyodott. De aztán komollyá vált az arckifejezése. Szemei ajkaim és az én tekintet em között járt. Lábujjhegyre álltam így egy vonalba kerültem szemeivel.
Közelebb hajolt hozzám. Centik... milliméterek majd annál kissebb mértékegységek. Majdnem csók.
Villám csapott le. Gyorsan elválltam Edward - tól ijedségemben.

- Ne menjünk? - karolt át.
- De - mondtam és visszaindultunk a kocsi felé. Szakadt az eső mintha dézsából öntötték volna ennek is most kell esnie.
Tudom, hogy Forks 360 napjában szakad az eső, meg villámlik. Vagy valami csapadék ered.
Áh mindegy... Legközelebb! - legyünk optimisták.

Végülis... Nem mentünk el arra a különleges helyre. De azt mondta egyszer mindenképpen elvisz oda, ha jobb idő lesz.
- És... mi van a kocsimmal? - érdeklődtem.
- Miért? Nem élvezed, hogy én fuvarozlak téged? - vigyorgott.
- De azt élvezem. De csak kíváncsi vagyok mi van az én "drága" kocsimmal - mondtam. Őt néztem, hogy mit válaszol majd elnevette magát.
Oké... ez biztos csak az Ő sajátos vicce volt.
- Holnap reggel már itt lesz a fel járon - bíztosított róla.
- De... akkor nem te fogsz fuvarozni engem? - kérdeztem szomorúan. Aj.... kár volt meg kérdeznem, hogy mi van a kocsimmal. Így lehet már nem is akar fuvarozni? Szánalmas gondolat... de mégis aggódtam!

- De foglak - vigyorgott és leállította a motort.
- Akkor jó - húzzodtam mellé. Már a ház előtt voltunk de csak később szálltunk ki.
Bevezettem a házba Edward - ot bár már járt itt.
- Nem vagy éhes? - fordultam felé.
- Nem -mondta.

- Rendben... De én most éhes vagyok. A menzás kaja nem pont laktató - vigyorogtam.
- Azt elhiszem - nevetett.
Odamentem a konyhapulthoz. Kéne valami laktató, de egyszerű. Szendvics... Nem biztos, hogy laktató. De legalább egyszerű és gyorsan megtudom csinálni.
Megtámadtam a hűtőt és kivettem a bele való dolgokat.

- Mi ez? - hallottam meg Edwrad hangját. Kiesett minden a kezemből. Mi van ha valami... olyat talált ami Isabella Hartford - hoz kapcsolatos?
Gyorsan odamentem ahol Edward volt. És csak reménykedtem, hogy nem talált semmi olyat... ami leleplezne engem. De ha igen. Akkor lehet el kéne mondanom neki az igazat...